Következő bicajtúrám az oroszhegyi kilátóhoz vezetett egy kedves ismerős tanácsára. Igen Csabi, ezt a falut rólad nevezték el... :) Elsőre gondoltam, hogy a 14 kilométer plusz 4 a kilátóhoz nem lesz vészes, aztán mikor szembesültem a szintvonalakkal, picit elszállt a lelkesedés, de annál inkább motivált, hogy csak azért is felmegyek! A kis piros pici karika jelöli az oldalsó képen a kilátót. És ez a kép akkor készült, amikor már azt hittem, hogy majdnem ott vagyok. Aztán nem! A 14 km Oroszhegyig végig kimondottan fostosan emelkedős, jó kis edzés! A faluba beérve útbaigazítást kértem a kilátó felé, itt ért a következp meglepetés, mivel a terep kezdett eldurvulni. Az még oké, hogy emelkedik, mint a rossebb! De amikor bevitt az erdőbe, szó szerint, akkor picit elkezdtem aggódni. No persze nem az erdő miatt, hisz szeretek kimenni az erdőbe, hanem mivel a lószar helyét kezdte átvenni a medveszar. Bizony.

Használati útmutató medvékhez: Jó tanács és hasznos infók ilyen vidéken túrázóknak: a medve terméke abban különbözik a lóétól, hogy nem bogyós alapú, tele van léggyel, és nem széna képezi a lényegi részét, hanem félig emésztett gyümölcsök, mivel a macik emésztése gyors! Miért fontos ez? Mert ahol van macikula, ott maci is van. (ki a fasz gondolta volna?! :)  ) Előre felkészítettek, hogy mire kell figyelni, ha jön mackó testvér, ezért énekeltem miközben szlalomoztam a kakahalmok közt. Hülyén hangzik, de állítólag ha a medve hallja és látja, hogy itt egy ember közeleg és zajt csap, akkor nem közelít. Egy dörmögést hallottam, de szerencsére semmi konkrét medvének látszó tárgy nem került a közelembe. A másik fontos dolog, hogy ne legyen nálad kaja, mert akkor csökkennek az esélyeid. Mondjuk vicces volt, hogy pont indulásom előtt pár nappal láttam a Discovery-n a Túlélés Törvényeit, és csodák csodájára pont Erdélyben hömbölgött a főhős, medvéktől menekülve :)

Vissza a lényeghez: Szóval elkezdett bitang módon emelkedni az út, amit traktorok és lovaskocsik tapostak ki. Itt már helyenként leszálltam és toltam, mert nem tudtam egyszerűen tekerni.  Aztán a megzavart légykolóniák is idegesítettek picit, de ahogy megláttam a kilátót végre, minden negatív érzésem elszállt. Nagyon szép helyen van, gyönyörű kilátással. Tövében idős Székely nénik és bácsik pálinkáztak a kb 30 fokban, mert az jó :)

Miután gyönyörködtem eleget a kilátásban, elindultam haza. Itt az volt az érdekes, hogy olyan szinten kellett egyfolytában fékeznem és vigyáznom, hogy el ne taknyoljak a köveken, hogy szinte jobban elfáradtam, mint felfelé. Felüdülés volt újra a betonra érni. Még a faluban magamhoz vettem egy izotóniás sört, aztán gurulás haza. Az emelkedés mértékéről elmond szerintem mindent, hogy 25 perc alatt hazaértem. Az odaút 2,5 óra volt. A kilátás:

Nagyon jó kis túra volt, ajánlom mindenkinek, bár egy kicsit olyan mint a beigli karácsonykor: a vége szar!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.