Beszédes nevű kis településen át vezetett az eddigi legdurvább bicikliutam a Madarasi Hargita 1800m-es csúcsa felé. Ivó, melyről akár egy kocsmát is el lehetne nevezni üdülőfalunak nevezhető, hisz kulcsosház kulcsosház hátán jellemzi. Külön érdekesség a névtábla alatti faragott szöveg: "Már vártunk." Ez kb, olyan, mint a "gyere, hozd a kis biciklidet!" :)Szóval Ivó kb 27km-re található innen, bár bicajjal többnek tűnt, mivel végig emelkedik gyakorlatilag. És innen csak még cafrangosabb! Kis szerpentin vezet fel Ivó határából a hegyre. 10km, ohne beton, elszórva kavicsok, személyautóknak nem ajánlott. Na, Levi ezen faszán tekert fel, már a felénél járt - pulzusa meg az egekben :) - amikor elkezdett számolni, hogy hát ilyen tempóban sötétben ér fel. Mivel délután tudtam csak elindulni, így adódott a probléma, hogy nem lesz érdemes továbbmenni. És itt jön a mák-faktor: jött egy terepjáró, benne két srác, felajánlották, hogy felvisznek, mert sötétre érek fel egyébként. Mondom fasza. Útközben dumáltunk jókat, kiderült, hogy egyikük kulcsosházakkal foglalkozik, tőle lesz majd a szállás. Ahogy felértünk a menedékházakhoz, kiszedtem a bicajt, és Laci (így hívják emberünket) javaslatára nyakamba vettem és indultam fel, a hátralévő 150m szintkülönbséget megtenni. Útközben találtam egy jópofa táblát, lásd jobbra. Azért van humor. :) Másik instrukció tőle és Robitól (másik emberke) az volt, hogy "medvét nem etetni, medvével nem barátkozni." Mentem is tovább, nyakamban a bicajjal, mivel állításuk szerint 100m cipelés után lesz majd bicajozható szakasz. Hát lett, de rövidre sikerült a tekerés, mivel rohadt nagy sár volt az esőzésnek a traktoroknak köszönhetően. Ugyebár a csúcsra traktorokkal szokták felhordani a népet, túristákat. Na, itt a sártenger, itt döntöttem a bicaj lezárásán és a gyalogos továbhaladás mellett. Nem aggódtam a kerékpár miatt, elvégre ki az a pihent, aki hegyre jár biciklit lopni? Találkoztam egy párral, akik visszafordultak a sár miatt, de bíztattak, hogy a társaik felfelé tartanak, de a sár miatt ők ketten nem merték bevállalni. Mivel siettem, hamar utolértem a társaságuk többi tagját, akikkel jó, hogy összefutottam, hisz én lefényképeztem őket, ők meg engem :) A csúcsról annyit érdemes tudni, hogy 1800m magas, a székelyek szent hegyeként emlegetik, található két csúcs-szerűség, mindkettő tele kopjafákkal, koszorúkkal, melyeket az ide látogatók helyeznek el. És a kilátás... a szív megszakad, amikor belegondolunk, hogy bizony, bizony, "a hegyek, a völgyek, a folyók, a földek, a hant ami eltakar, a kövek tűz, a víz, itt minden 100%-ig magyar!"        

Az Oldalsó képeket szintén a  csúcson készítettem, jobbra egy csodaszép faragott kopjafa, balra a kép pedig azt muttja, hogy Levi áll a Hargitán.  Csodálatosan szép volt a kilátás, és az egész fel és leút.

Lefele jövetelem sem volt kalandmentes, hiszen 10km kvázi downhillel indult. Úgy szorítottam a féket, mint a koala maci az eukaliptusz fa ágát. A másik dolog pedig ugye az volt, hogy versenyt kellett futni az idővel, hogy ne kapjon el a sötét útközben. De sikeresen hazaértem, 70km távolság, 1200 méter szintkülönbség abszolválása után.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.