Hát akkor ígéretemnek hűen, íme a bővebb beszámoló az eddig történtekről:

Úgy gondoltam, hogy szőröstalptú "barátaink" nem érdemelnek külön postot vezetési stílusok miatt. Inkább kifejtem pár mondatban azt, amit a román vezetési stílusról tudni illik:

• A megengedett legnagyobb sebesség nem vonatkozik rád, ha nincs kiírva, hogy mérnek, illetve román rendszámod van
• Ha Daciád van akkor elsőbbséged van
• Ha BMW, Audi, Mercedes a kocsid, akkor elsőbbséged van
• Ha teherautóval - lehetőleg pótkocsis 20 tonnánál nehezebb - közlekedsz, nyugodtan előzz lakott területen belül legalább 80-nak, nincs aki ellenáll (Ezen beszartam: Mint a jógyerek, megyek 50-nel faluban, mögöttem egy cefet nagy kamion. Egyszer csak kirántja oldalra, padlógáz, gyorsít olyan 90-ig és megy...)

Az utak tényleg nem veszélyesek, pár éve aszfaltozhattak, a főutakkal csak helyenként van gond, alapvetően jók. Amire figyelni kell, az a szerpentineken a visszafordító kanyarok, mert az emelkedik is de durván, és a szembeforgalom, akik lefelé jönnek, nem szaroznak, nem fékeznek, hanem jönnek!!!!

Az egész utazás gyakorlatilag út vissza a rég letűnt korokba. Lovaskocsik az utakon, állattartás, itt-ott részeg tántorgó emberek, népviseletbe öltözött asszonyok. Varázslatos.

Laci barátom anyukájával a városközpontban futottam össze, majd onnan másztam fel a kiasutóval a hegyre, ugyanis egy viszonylag magas pontján laknak a városnak (kép balra). Rövid ismerkedés után a szilvapálinkára tértünk át, majd a Ciuc (ejtsd Csuk, vagy Csiki) sör következett. :) Mindkettő kiváló. A következő kellemes meglepetés a töltött paprika volt, amit itt székelyföldön nem úgy gyártanak, mint otthon. Itt leveses, nem főzelékes, és krumpli nincs benne. A másik kellemes meglepetés a hatalmas vendégszeretet volt. Bár erre számítottam valahol, de ennyire azért nem. Kicsit lükén fogalmazok, ugye? Reggelire juhtúró, vaddisznókolbász.. mmmm :)

Második napom rövid városnézéssel indult (a városról majd később), majd délután nem bírtam magammal, és bicajozni indultam Máréfalván (kép lent) át Homoródfürdőre. Előbbi a székelykapuk falujaként ismert, ahol a legrégebbi, 1858 óta áll! Homoródfürdő pedig forrásvizeiről, borvizeiről ismert. Az út vadregényes de cefet módon emelkedő 18 kilométert tartogatott.

Máréfalva gyakorlatilag tele van székelykapukkal, a székelyek "státusszimbólumával." Laci apukája, József elmesélte, hogy annak idején minden valamire való székely embernek volt székelykapu a ház bejáratánál. Ahol most átmenetileg lakok, itt is egy székelykapu a bejárat- bár ez nem látszik a felső képen. A másik érdekes élmény, hogy találtam egy táblát egy  illegális szemétlerakó mellett, gyönyrörű népi motívumokkal díszítve az alábbi szöveggel: A víz szalad, a szemét marad? Homoródfürdőn pedig megtöltöttem kulacsom forrásvízzel, ami természetesen volt annyira szénsavas, mint egy jó ásványvíz. (nem úgy mint, Czupy bácsinál újabban a fröccs.) A források völgyében

mindenfelé nyaraló, pihenő főleg magyar fiatalok fociztak, footbageztek, miközben szólt a zene. Mint egy fesztivál. Hazafelé gyak orlatilag végig lejtő volt legnagyobb örömömre, így csak arra kellett figyelni, hogy ne vigyen el a sok barom kamionos.

Éééés, látni lehet a Hargitát, még havas kucsmával!

 Oldalt a táj, lennt Levi látható a kis biciklijével :)

Ma már hétfő (05.03.) van. Sikerült intéznem egy román SIMkártyát, és próbáltam érdeklődni mobilinternet-előfizetés után is, de az kicsit komplikáltabb lesz. Román szót eddig alig hallottam elvétve, viszont arra már rájöttem, hogy kb olyan a nyelv, mint az Avatarban a Na'Vi-k nyelve :) Francia kalandjaimnak és annak köszönhetően, hogy a román és a csigazabáló nyelv egy nyelvcsalád, néhány szót megértek. Ez igaziból csak a hivatalos dolgoknál számít, egyébként Székelyudvarhely és a környező falvak is olyanok, mintha Magyarországon lenne az ember. (Elvégre ez Magyar föld...)

Szállás-ügyben is próbálok egyről a kettőre jutni, csak hát olyat, hogy bútorozott is legyen meg  hogy csak fél évre kell nehéz lesz találni. De megoldom! Délután irány Orbán Balázs síremléke és a hírek székelykapuk sora Szejkefürdőn!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.