2010.06.30. 21:12
Gyilkos-tó, Békás-szoros, Nyergestető, Brassó
Hol is kezdjem...? Az egész 1735-ben kezdődött Selmecbányán, mikor is Mária Terézia felismerte szükségességét egy bányászati felsőoktatási intézmény létrehozásának.... bányász-erdész-kohász képzés...stb stb...laza 275 év eltelt, aztán kedves barátaim az egyetemről szóltak, hogy tanulmányútra jönnek Erdélybe, az államvizsgájuk msánapján. Mivel még relative sok az ismerős, meg hát értékelek minden jó társaságot, úgy döntöttem csapódok. De előtte persze dékánhelyettes-úrnál rákérdeztem, hogy van-e igény rám. :) Volt. És így történt, hogy egy fárasztó hét péntekjén landoltam Csíkszeredában. Mókás nap volt, mivel reggel mentem 8-ra meló miatt, aztán jöttem vissza koradélután, este pedig megint mentem. Szóval már kívülről fújon lassan a kifejezetten kacskaringós utat. A péntek este szórakozással telt, tánci-táncival, sörözéssel, másnap elég necces volt felkelni, de azért sikerült. Irány Gyergyóremete, ahol komplex falufejlesztési programról hallottunk egy kiváló előadást, majd kaptunk egy kiadós ebédet. Ezek után irány a Gyilkos-tó és a Békás szoros. Háááát nehéz leírni szavakkal...beszéljen inkébb a kép itt, amely az Oltárkövet ábrázolja kvázi a szoros bejáratánál
. Azért próbálom szavakkal is megfogalmazni: A szoros innen kezd kanyarogni lefelé a Békás patak völgyében, oldalról 100-300 méteres, meredek sziklafalakkal határolva. Lélegzetelállító látvány. Ugyebár a szoroson áthaladva kezdődik a vad, szőrös talpú Román vidék. Elég erősen folynak a közigazgatási harcok, hogy ez Hargita, vagy Neamt megyéhez tartozzon. Mesélte az idegenvezetőnk, hogy olyan szinten megy ez, hogy tologatják a megyehatár-táblát, stb. Szomorú, hogy a (mocskos, tetves) Románok szőrszálhasogatóak a téren is, hogy húha minél kevesebb legyen a magyarlakta megyék területe, vegyük el ezt is, mert kell ez a szép vidék! Ez érződik amúgy erősen, hogy itt húzódik egy határ Székelyföld és Románia közt. Nem tudom, hogy van vele a kedves olvasó, de én eléggé könnyen hatása alá tudok kerülni természeti csodáknak... és itt eléggé erősen elkapott az érzés, hogy igen, ez mind Magyarország volt.
"Mesélj még nekem, ó édes Istenem! Erdélyért hulljon a könnyem!" /Kárpátia/
A szorostól visszajövet megálltunk a Gyilkos-tónál. Az idő a körülményekhez képest jó volt. Ezért is pózolunk :) A tóról annyit kell tudni, hogy egy csuszamlás miatt maga alá temetett egy erdőrészt, és a víz különleges összetétele miatt konzerválta kiválóan a fákat. A mai napig megvannak az elöntött fák, bár ez a magas vízállás miatt nem nagyon látszott. Egyébként a víz jellegzetesen vörös színű, a román neve a tónak nyer fordításban "Vörös tó" Bár itt barnának látszik a sor sár és hordalék miatt.
Mesélték Dióék (tanumányutasok), hogy nem nagyon akaródzik sütni a napocska. ( Talán kéne egy naptánc?! ). Erről sajnos meg is bizonyosodtunk a szoros felé menet, hisz az alapértelmezésben "kicsi, kedves" Békás-patak rohadt módon meg volt nővel, és a szakadó eső ezt csak tetézte.
Az itt látható piciny kacsákokról fél órán keresztül azt hittük, hogy uszadékfa, mígnem megszólaltak Donald nyelven. :)
Este hazaérve inkább elterültünk, mint a nagy Alföld, hisz fáradtak voltunk. Itt jött a másik érdekes dolog, mivel eredetileg csak szombati napra terveztem csapódni, aztán mondták, hogy maradjak vasárnap is, mert megyünk mindenfelé. Hát engem nem kell győzködni, tudom, hogy nem kényszer a palacsintaevés :) Az emeletes ágyon fennt aludtam, a para nagy volt, mivel nem volt semmilyen védőeszköz, ami megvédene a lepottyanástól. Így inkább bekuporodtam a falhoz erősen, statisztikailag megnövelve esélyeimet egy esetleges nyaktöréssel szemben. Amúgy pénteken alul voltam, és egy másik szobában (meg hát reggel 5 körül nem igazán volt várható, hogy megmozdulok :) )
Szóval vasárnap:
Első célpontunk a Nyergestető, ami egy közel 900 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyerges-tető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-én több ízben visszaverték a sokezres orosz sereget, a kozákokat. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. (Fasza mi? Egy tetves, mocskos román miatt...) Itt fekszik a hősök temetője és alant az emlékmű. E csatáról írta Kányádi Sándor versében: ,,végül csellel, árulással, délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek". És szintén ide kapcsolódik a következő, Tamási Árontól való idézet: " A Székely ember nem hajlik, csak törik"
Ezt követte egy erődtemplom volt szászföldön, ahol annak idején egy egész falu lakott egy hónapig! Most nem térek ki rá nagyon, mert így is ez lesz talán a leghosszabb bejegyzés. Ezután jött Törcsvár, a Drakula kastély. Lugosi Béla bá nem volt otthon. Nem nagyon térnék ki rá, hisz az egész Drakula-böszmeség egy mondvacsinált amerikai baromság. Az egész környék a Drakula iparra van ráállva, elég szánalmas. A kastély maga kellemes, kis weekend-házra elmlékeztet, takaros udvarral.
Brassóba indultunk innen. 
Tudni kell, hogy Brassó elég sokszínű kulturális és etnikai értelemben is. Csodaszép belvárosa van, rengeteg a fiatal, tele sörözőkkel, mindehol ülnek a népek és nézik a foci vb-t. A fő célpontunk a hírek fekete templom volt, amiről azt kell tudni, hogy ezt templomot tartják Európa kapujának egyesek, hiszen ez a leginkább keletre fekvő gótikus templom. Nevét arról kapta, hogy egy ízben leégett, és a korom festette feketére a falakat. Hát sajnos vasárnap révén zárva volt, így marad a városképben való gyönyörködés és a már említett sörözők kipróbálása. Igaz én itt már kóláztam, mert este vissza kellett indulnom Székelyudvarhelyre. Csodlálatos város, ide (is) vissza kell jönni! És a templomot meg kell nézni majd augusztusban!
"Röviden" ennyi volt a hétvége.
Holnap lesz 2 hónapja, hogy ittkinnt tolom a biciklit. Picit néha már azért elfog az érzés, hogy hiányoznak az otthoni arcok, pláne, hogy most sokan VOLT fesztiválon hömbölögtök. De hát ez van, etwas für etwas! Ennek örömére megittam az egyetlen és utolsó doboz Sopronimat amit még otthonról hoztam! Egészségetekre!
3 komment
Címkék: szoros békás brassó nyergestető gyilkos tó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Benny Hill 2010.07.01. 09:16:07
Biztos jó volt látni a cimborákat is.
Fel a fejjel,további jó kirándulásokat
aliasdoki 2010.07.03. 20:50:46
windclon 2010.07.04. 10:07:10
Francia történetemről szakmai hírleveleket küldtem, de mivel itt a melóról nem sokat mesélhetek a jellege miatt, így itt a kirándulós rész dominál.
Te mi jót csinálsz Demszkygrádban?