Adós vagyok egy rövid kis mesével Parajdon töltött hétvégémről, melyet Boti barátomnak köszönhetek. Képet nem mellékelek, mivel később kiderül, hogy miért nehéz fotózni.

Szóval Parajd. a legfőbb dolog, amiről híres ezen település: a sóbányája. Legyen az konyhasó, fürdősó, vagy ipari só. Főleg a téli időszakban állnak sorokban a bánya előtt a teherautók, meséli Boti nagybátyja, aki parajdi. Nyáron pangás van, és inkább a turizmusnak szentelik a bányát. Úgy kell elképzelni az egészet, hogy félóránként indulnak buszok le a bányába, ami rohadt mélyen van, 4-5 percig robog a busz is, mire leér. Már az alagút bejáratánál megcsapja orrunkat a sós levegő, ami elsőre furcsa lehet, de könnyen megszokja az orrunk. Turisztikai érdek mellett gyógyulni is járnak ide az emberek, hisz 1-1 napra lehömbölögni a jó levegőjű bányába jót tesz a tüdőnek, légzőrendszernek. Amint belépünk a bányába érdekes látvány fogad minket, hiszen 10-15 méter magas óriási barlanghálózat rejtőzik a hegy gyomrában. Mindenfelé padok, ahol családok piknikeznek, olvasnak, egyszóval elvannak. Lehozzák a gyerekeket, akik elvannak a szintén itt kialakított játszótéren, amíg apuka anyuka olvasgat, pihen az asztaloknál. Úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas park lenne, azzal különbséggel, hogy egy hegy gyomrában vagyunk és fű helyett kő és sókristályok mindenfelé. Próbáltam képeket is készíteni, de elég rosszak lettek, mivel vakuzni kéne a beltér és a fényhiány miatt, de akkora a sótartalma a levegőnek, hogy ahogy villant az ember, egyből észreveszi a szálló szemcséket. És ennek köszönhetően a képek elég rossz minőségűek lettek. El kell menni és megnézni inkább, mást nem tudok mondani :) Szóval a másik dolog, amin dobtam egy hátast az a templom. Egy hatalmas oltár, mellette egy nagy kereszt és egy kehely fából kialakítva. Külön érdekesség, hogy ez egy "unireligionális" templom, ha szabad nyelvujítóskodnom. Van katolikus, református és ortodox mise is! Bár a katolikus pap néha lusta lemászni a mélybe, ahogy mesélik, olykor-olykor elmarad a mise, és általában a román ortodox pap az aki begyűjti a perselypénzt, hisz az erősebb és leleményesebb kutya elve érvényesül. Ezen kívül van itt még kávézó, étterem, és borospince is, bár utóbbiba külön belépő kell. Hogy mi ebben a buli? Az, hogy állandó a hőmérséklet a bányában. Szóval ajánlom mindenkinek. Bár kijönni is egy élmény, mivel kijöttünk a jó hűvösből, ahol hosszúujjú kellett, és megcsapott a 40 fok... :)

Strandolni is voltunk. Olyan szinten sós a víz, hogy lebeg az ember a felszínén. Arra kell figyelni, hogy ne merülj alá, mivel szétcsípi a szemet olyan szinten, hogy utána vakon pingvinezik az ember, mire kikászálódik a medencéből. Mókás, mert a vízből kijőve olyan a bőr, főleg a tarkó, mint a paradicsom, amit jól megsóztak. Ez a fürdőzés az izületeknek jó, valamint arra, hogy frankón kiszívja az erőt, utána csak úgy nyeli az ember a sört :)  Személyes jó hatását tudom bizonyítani a víznek. Kb úgy kell ezt most elképzelni, mint egy ránctalanító-krém reklámot, azzal a különbséggel, hogy tényleg így történt, és ennek van értelme :) Szóval: a bal könyökömön nagyon repedezett és száraz volt a bőröm. Már fájt amikor behajlítottam (a könyökem :)  ). Aztán két pancsolás a sósvízben és felpuhult szépen, úgy mint régen. Azóta is rendben van, pedig nem kenem, semmi. Szóval ajánlani tudom ezt a strandot, illetve a vízét.

Most pedig megyek és megnyitom a meleg, nem sósvízet, és talán 5 perc múlva langyos lesz annyira, hogy fürdésre alkalmas legyen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.