Nagy kihagyás után ismét kirándulósra fogtam a figurát,s köszönhetően kiváló időbeosztásomnak és Vica, Gyula látogatásának csaptunk egy 3 napos Székelyföld-túrát. Baráatimat Maroshévízen (alias Toplita, ejtsd :Toplica. "Toplicától Kommandóig mindent bejártunk, a sikert kapával le-lekaszáltuk..." ) vettem fel kocsival, mivel 5 napja a Kelemen-Havasokban bolyongtak :) Csütörtökön aztán el is indultunk, első célunkhoz, a Szent Anna-tóhoz. Először a híres tőzeglápot csodáltuk meg, a fotó is ott készület egyik "tószem"-nél. A világ 4., Európa 1. legnagyobb tőzeglápját találhatjuk a Szent Anna-tó mellett. Vannak kedves viperák, szép növények, de mindenek előtt semmihez sem hasonlítható süppedős láp, fenyőfák, és tiszta levegő. Mivel nagyonnagyonnagyon természetvédelmi terület, ezért csak idegenvezetővel lehet bemenni, nehogy valaki szemeteljen, stb.  Kis deszkákon kell lépkedni, melyek cölöpökön állnak. Ha valaki mellélép - pláne beljebb a láp belsejében - érezheti, hogy olyan, mintha szivacson lépkedne. Miután kigyönyörködtük magunkat, lesétáltunk a Szent Anna-tóhoz. (Kép lásd itt jobbra) Egy élmény volt. Vagy kettő? Fenyőfákkal tarkított kráterben nyugszik a csodaszép kékeszöld színű tó, tele fürdőzőkkel, akiket piszok mód irigyeltünk, és mivel nem hoztunk pancsolós cuccot, így csak egy láblógatással kellett beérnünk. Az, hogy ilyen szép képet mutat, szerintem picit annak is köszönhető, hogy nincs tele boltokkal, mindössze egy pici büfé van, ahol a sört tolja mindenki ezerrel, mivel 40 fok van majdnem. Mituán kilógattuk a lábunkat - Vica és Gyula pedig az 5 napos lábszagát kikergette a bőre alól :) - indultunk a Gyimesekbe. Célunk Gyimesbükk, ahol az "ezeréves határ" van. Egy kőből készült Szent korona és Magyarország - egykori - leg-keletibb vasúti őrháza található itt, melyet 2 éve szépen rendberaktak és vasúttörténeti kiállítást rendeztek be benne. Sajna késői érkezésünk miatt zárva volt már, de így is élmény volt, mivel felmásztunk a szomszédos Rákóczi-vár romjaira, ahonnan csodás kilátás nyílt az egykori Magyarország határára. És igen... belegondol az ember, hogy egészen ilyen messzi pontig az mind-mind édes hazánkhoz tartozott... A képen a vasúti őrháznál pózolunk. Hazafelé még benéztünk a gyimesbükki tájházba a gyimesi csángók életébe bepillantást nyerve, majd megálltunk a Gyimeseken átvezető szerpentinen gyönyörködni a tájban, mert csodálatos! A levegő tiszta, szépen rendbentartott legelők, és a fű olyan zöld, mint a mesében. Este kimerülten dobtuk be a szunyát, nem tudva még, hogy mi vár ránk másnap. Pénteken nekivágtunk az ismeretlennek. "Nézzük meg Énlakát!" címszóval elindultunk. Egy darabig nem volt gond az úttal, mivel beton híján poros-kavicsos kanyargós utacska vezetett az ismeretlenbe. Aztán egy ponton bedurvult, mint egy igazi Children of Bodom szám.45 fokos szögben megállt a kocsi orral előre, mivel ennyire cuki kátyúk és nyomvájúk voltak a vízátfolyásoknak köszönhetően. Na itt leizzadtam. Végül átvarázsoltuk a kocsit, reménykedve, hogy a nehezén túl vagyunk. Hát nem! Ahogy jöttek a falvak, egyre rosszabb lett az út. Hatalmas kövek, stb. Gyakorlatilag alapjáraton, maximum kettesben lehetett haladni, úgy is olyan 20km/h-val max. De megérte, mivel laza 2 órás úttal elértük Énlakát. Miért érdekes ez a kicsiny település? Egyrészt, mert -100 év érzés ragadja el az ide látogatót, másrészt, a mai napig a leginkább tradicionális Székely falu képét őrző település. Az UNESCO világörökség része-várólistán eléggé jó helyen van, így nemsokára talán lesz több forrás is megőrizni a képet. Sehol egy autó, sehol egy gépzúgás, hetente mindössze 2 (!!!!) buszjárat közlekedik erre. Található itt egy templom, melynek 400 éves festett kazettás mennyezete van, minden egyes kazetta különbözik, és rovásírásosság jellemzi. Felmásztunk a templomhoz, aztán szomorkodtunk, mivel zárva volt. Aztán egyszercsak egy bácsi előjött, és kinyitotta nekünk, majd mesélt sokat Énlakáról. Csodás a templom, kertjében egy 500 éves hársfával. Ezután lesétáltunk a falu központjába. (kocsma-bolt kombó) Bezúztunk egy jégkrémet, aztán indultunk Bözödújfalura. Útközben reménykedtünk, hogy jó lesz az út. Hát nem! Itt a képen az látható, hogy éppen tolják előttünk az utat. Két munkagéppel találkoztunk, akik épp építették európát :) Legalább 100m-re nyertünk jó utat. Bözödújfalu... én még nem láttam ilyet. A halott falu a ceaucescui (csaucseszku) falurombolás jelképévé vált, mivel 1988-ban elárasztották egy víztározó építésekor, átverve a lakókat. Több, mint 180 házat, 5 templomot rejt a "tó". 5 templom, mivel ez a falu volt a vallásbéke szimbóluma: együtt élt békességben a katolikus, a református, az ortodox, és a zsidó. Aztán jött ez az agyament - ahogy magát nevezte Ceaucescu - "kárpátok géniusza" és lerombolta emberek százainak életét, múltját. Hosszabban nem kívánok mesélni, mivel így sem egy rövid post ezt. Elég még annyi, hogy a falutábla a mai napig ottvan, és néhány putriban nagyon szegény körülmények között élnek, főleg cigányok. Egyik kislány ki is jött cigarettát tarhálni magának, majd anyukájának... A képen az egykori templom tornyának maradványai láthatóak. Az idő vasfoga és a víz sajnos kifog az épületen, és évről-évre egyre jobban leromlik az állapota. A hideg futkos még most is a hátamon, ha belegondolok, hogy egy falu van a víz alatt...

"Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja"

Továbbindultunk, és laza másfél órás kiváló minőségű úton történő haladás után elértük Gagy községet, ahonnan már csak fél óra volt Székelykeresztúr, ahol bedobtunk egy vacsit, aztán jöttünk haza. Illetve még Farkaslakára és Szejkefürdőre, mert Vicáéknak megmutattam Tamási Áron és Orbán Balázs sírját. És a végére két mókás kép, hogy ne szomorúan zárjam soraimat, és a kedves olvasó is mosolyogjon: előbbi egy gagyi falutábla, utóbbi címe akár az is lehetne, hogy 3 diploma, 6 nyelvvizsga, és egy székelykapu, valamint tömérdek jókedv :)  :

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.