Hát akkor ígéretemnek hűen, íme a bővebb beszámoló az eddig történtekről:

Úgy gondoltam, hogy szőröstalptú "barátaink" nem érdemelnek külön postot vezetési stílusok miatt. Inkább kifejtem pár mondatban azt, amit a román vezetési stílusról tudni illik:

• A megengedett legnagyobb sebesség nem vonatkozik rád, ha nincs kiírva, hogy mérnek, illetve román rendszámod van
• Ha Daciád van akkor elsőbbséged van
• Ha BMW, Audi, Mercedes a kocsid, akkor elsőbbséged van
• Ha teherautóval - lehetőleg pótkocsis 20 tonnánál nehezebb - közlekedsz, nyugodtan előzz lakott területen belül legalább 80-nak, nincs aki ellenáll (Ezen beszartam: Mint a jógyerek, megyek 50-nel faluban, mögöttem egy cefet nagy kamion. Egyszer csak kirántja oldalra, padlógáz, gyorsít olyan 90-ig és megy...)

Az utak tényleg nem veszélyesek, pár éve aszfaltozhattak, a főutakkal csak helyenként van gond, alapvetően jók. Amire figyelni kell, az a szerpentineken a visszafordító kanyarok, mert az emelkedik is de durván, és a szembeforgalom, akik lefelé jönnek, nem szaroznak, nem fékeznek, hanem jönnek!!!!

Az egész utazás gyakorlatilag út vissza a rég letűnt korokba. Lovaskocsik az utakon, állattartás, itt-ott részeg tántorgó emberek, népviseletbe öltözött asszonyok. Varázslatos.

Laci barátom anyukájával a városközpontban futottam össze, majd onnan másztam fel a kiasutóval a hegyre, ugyanis egy viszonylag magas pontján laknak a városnak (kép balra). Rövid ismerkedés után a szilvapálinkára tértünk át, majd a Ciuc (ejtsd Csuk, vagy Csiki) sör következett. :) Mindkettő kiváló. A következő kellemes meglepetés a töltött paprika volt, amit itt székelyföldön nem úgy gyártanak, mint otthon. Itt leveses, nem főzelékes, és krumpli nincs benne. A másik kellemes meglepetés a hatalmas vendégszeretet volt. Bár erre számítottam valahol, de ennyire azért nem. Kicsit lükén fogalmazok, ugye? Reggelire juhtúró, vaddisznókolbász.. mmmm :)

Második napom rövid városnézéssel indult (a városról majd később), majd délután nem bírtam magammal, és bicajozni indultam Máréfalván (kép lent) át Homoródfürdőre. Előbbi a székelykapuk falujaként ismert, ahol a legrégebbi, 1858 óta áll! Homoródfürdő pedig forrásvizeiről, borvizeiről ismert. Az út vadregényes de cefet módon emelkedő 18 kilométert tartogatott.

Máréfalva gyakorlatilag tele van székelykapukkal, a székelyek "státusszimbólumával." Laci apukája, József elmesélte, hogy annak idején minden valamire való székely embernek volt székelykapu a ház bejáratánál. Ahol most átmenetileg lakok, itt is egy székelykapu a bejárat- bár ez nem látszik a felső képen. A másik érdekes élmény, hogy találtam egy táblát egy  illegális szemétlerakó mellett, gyönyrörű népi motívumokkal díszítve az alábbi szöveggel: A víz szalad, a szemét marad? Homoródfürdőn pedig megtöltöttem kulacsom forrásvízzel, ami természetesen volt annyira szénsavas, mint egy jó ásványvíz. (nem úgy mint, Czupy bácsinál újabban a fröccs.) A források völgyében

mindenfelé nyaraló, pihenő főleg magyar fiatalok fociztak, footbageztek, miközben szólt a zene. Mint egy fesztivál. Hazafelé gyak orlatilag végig lejtő volt legnagyobb örömömre, így csak arra kellett figyelni, hogy ne vigyen el a sok barom kamionos.

Éééés, látni lehet a Hargitát, még havas kucsmával!

 Oldalt a táj, lennt Levi látható a kis biciklijével :)

Ma már hétfő (05.03.) van. Sikerült intéznem egy román SIMkártyát, és próbáltam érdeklődni mobilinternet-előfizetés után is, de az kicsit komplikáltabb lesz. Román szót eddig alig hallottam elvétve, viszont arra már rájöttem, hogy kb olyan a nyelv, mint az Avatarban a Na'Vi-k nyelve :) Francia kalandjaimnak és annak köszönhetően, hogy a román és a csigazabáló nyelv egy nyelvcsalád, néhány szót megértek. Ez igaziból csak a hivatalos dolgoknál számít, egyébként Székelyudvarhely és a környező falvak is olyanok, mintha Magyarországon lenne az ember. (Elvégre ez Magyar föld...)

Szállás-ügyben is próbálok egyről a kettőre jutni, csak hát olyat, hogy bútorozott is legyen meg  hogy csak fél évre kell nehéz lesz találni. De megoldom! Délután irány Orbán Balázs síremléke és a hírek székelykapuk sora Szejkefürdőn!

Laza 960km összesen. Az utak nem olyan kegyetlenül rosszak, hanem inkább aránylag szarok, viszont korántsem olyan ergyák, mint ahogy mondják. Arról, hogy a románok hogyan vezetnek, majd szerintem egy külön postot írok.

A táj festői, a szilvapálinka finom, a levegő tiszta. Csodálatos hely ez!

Egyenlőre ennyi, most lefekszek, mivel fáradt is vagyok, valamint időzónát tekintve GMT +2-ben vagyok, tehát itt már 23 óra múlt.

Zzzzz!!

Már csak egyet kell alduni és elindulok. Kíváncsiságból megnéztem mit tud a navigációs készülékem. Az ember azt várná, hogy perfekten, korrektül kiad mindent... Aztán amikor betápláltam a két köztes céllal tarkított utat, akkor kiadta, hogy 1300km... :) Legrosszabb becslés szerint is 950 amúgy. No mindegy. Inkább a táblák követését tartom jónak,mivel a GPS leszoktat a gondolkodásról. Sőőt..engem párszor már kivitt az erdőbe. Persze van, hogy nem árt, de mindenképp lenémítva, ne pofázzon! :) Bevált módszerem inkább, hogy kinyomtatom az útvonaltervet kiemelve a főbb manővereket, a GPS meg jól jön, ha eltévedek.

Szép napsütéses nyári napot!!!

Péntek reggel - most már nagyon úgy tűnik - elindulok :)

A bicaj szervízben van, mivel a nyolcasokat, deformációkat ki kell szedni a kerekekből, valamint nem árt a féket is megcsinálni, hogy fogjon rendesen. Meg hát vettem egy szarvkormányt is, mert köztudottan "apró" kezeim könnyen megfájdulnak a hagyományos kormány használatakor. Szerintem egyik első projektem lesz, hogy felülök a bicajra és tekerek valamerre egyet. Mondjuk Zetelakára, vagy Farkaslakára, mert az jó!

Érdekes, de az összepakolandó cuccok listája nem olyan nagy, mint mikor a csigazabálókhoz mentem. Mondjuk ebben közrejátszik az is, hogy azt veszem alapul, hogy meg fogom érteni a nyelvet, és nem leszek elveszve úgy, mint tavaly Valenciennes-ben.

A másik érdekes érzés, hogy amikor szeptemberben megvettem a repülőjegyet Párizsba, akkor kevésbé izgultam az út miatt, mint most. Most valahogy jobban várom, mondhatni alig várom már, hogy induljak!

Ezt a remek videót találtam:

Az indulás tolódik harmincadika körülre...

Adjisten!

Úgy tűnik, lassan tényleg elindulok már. Igaz nem az eredetileg tervezett holnapi napon, hanem valószínűleg hétvége felé. Ennek oka egyszerű: a kinti főnököm előreláthatólag április végén utazik vissza Székelyudvarhelyre. Szóval addig lesz néhány napom akklimatizálódni meg szállást keresni. Igen, szállást, mivel ma kiderült, hogy ez az ügy még lezáratlan.

Gondoltam inkább kézbeveszem a dolgot, és megoldom. Köszönhetően elsősorban egyetemi éveim alatt főként a selmeci hagyományok útján megismert barátaimnak, sikerült is átmeneti szállást szerezni, addig amíg nem lesz végleges. Kösz Laci!

Az autót reggel elvittem szervízbe, vezérműszíj és esetlegesen gyújtógyertya-cserére, hogy bírja a strapát.

Ezen a mai nap annyira sok feladat vár rám, hogy őszintén örülök, hogy nyertem még pár napot :)

Már csak azt kell kitalálnom melyik nap induljak. Szerintem nem egyben fogom letolni a fél napot utat, hanem egy éjszakát eltöltök valahol félúton. Valószínű csütörtök-péntek tűnik jónak, de még alszok rá egyet.

2010 márciusában, fél éves franciaországi kiküldetésemet követően újabb lehetőség kínálkozott tapasztalataim és szaktudásom szélesebb körben történő bővítésére. Nevezetesen fél évre ki kellene mennem Erdélybe, Székelyudvarhelyre és annak környékére egy kiváló szervezeti hatékonyságnövelő rendszert elsajátítani és alkalmazni. Egy hét agyalás után természetesen igent mondtam, és már csak 6 nap választ el az indulástól. Mivel a meló eléggé érzékenyen érint üzleti titkokat, így blogom célja, hogy inkább krándulásaimról és mindennapi tapasztalataimról sszámoljak be a kedves olvasóknak/kollegáknak/barátoknak.

Bele is vágok...

Április 20-án lesz előreláthatólag az indulás. Addig még a kocsit és a bicajt felkészítem, hisz eltökélt szándékom a bicajozás a Hargitán. Autónál vezérműszíjcsere, bicajnál centírozás és olajozás. Bár szerintem a kerékpáros munkákat meghagyom kinntre, mivel egyik kedves cimborám unokatestvére bicajokkal foglalkozik Székelyudvarhelyen :)

Kocsival fogok menni, laza 12 órás út kb. Vicces, mert Franciaországba is ugyanennyi volt, csak odáig nem 900, hanem 1300km volt a táv. No meg Romániában fizetni kell a kiváló, messzeföldön híres utak használatáért. Sebaj!

Most pedig irány a Muck, hisz 15 fokban már lehet és érdemes bicajozni itt Sopronban is!!! :)