Október 30-án Levi hazamegy! Ugyan a kiküldetés még nem ér véget, de Erdély földjéről hazatolom a kis biciklimet Sopronba! Még esélyes egy 10 napot Pest melletti meló, de itt véget ér történetem. Mivel már zabszem van a seggemben, és alig várom, hogy menjek (szép meg jó itt, de összesen 1 év távoli meló után már hazamennék...) , már elkezdtem az evakuációs intézkedéseimet. Ez annyit tesz, hogy részletes terv van arra, hogy a kajákat miként használjam fel, hogy minél kevesebbet kelljen kidobni vagy odaadni valakinek. A másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy listát készítettem a teendőkről, illetve, hogy kikel kell még meglátogatnom,mielőtt hazamegyek. Ennek is nekiálltam ma, mivel Lacinak, nyári szállásadónknak kedveskedtem egy egység hazai szőlőpálinkával.

Benke Laciékhoz is elmentem elköszönni. Bele is estem az árokba,mert elfelejtettem, hogy van. :)

Kiporoltam a szőnyegeket is, és tapasztaltam, hogy az időjárás szeszélyes. Egyik nap minuszok röpködnek, másnap délután 3-kor 18 fok van. Mondjuk ez jót tett a náthámnak, mivel nem fokozta!

Tegnap egész nap a Gyilkos-tónál voltam melóügyben. Csodaszép havas volt minden, mint a mesében. Hazafelé el is köszöntem a gyergyói medencétől és a Deság völgytől...

Ha röviden össze kéne foglalnom ennek a fél év erdélyi létnek a lényegét, akkor az alábbi lenne talán, ami mindent elmond:

Emberségből, emberi értékek tiszteletéből, és gyönyörű tájból nem valószínű, hogy valaha látni fogok ennyit összesen, mint itt ezalatt az idő alatt. (És persze Daciából, pálinkából, ordából sem!)

Hogy lesz-e még bejegyzés azt nem garantálom, hisz nem lesz miről a témában. Annyi biztos, hogy készítek egy videóösszeállítást erről a félévről, az mejd felkerül ide.

Bárkinek kérdése van, segítség kell túra szervezésben Erdély földjére, stb.. keressen nyugodtan: windclon@hotmail.com

Köszönöm mindenkinek a segítséget, bíztatást, stb.-t!

Levi

...s ha valami jó sose múljon el!

Egy ideje már tartozom ezen mesémmel. Most hétvégén voltam harmadszor Csíksomlyón, úgyhogy úgy érzem, illene elmesélnem. a kép még nyáron készült, most sokkal szebb az őszi színkavalkád, de a képek Eszternél vannak, szóval most legyen elég ez. Szóval Csíksomlyó... Mindenkinek a pünkösdi búcsú jut eszébe róla, és a zarándoklat. Emlékszem, hogy a búcsú hétvégéjén itt Székelyudvarhelyen már pénteken nem lehetett megmozdulni az özönlő autók, gyalogosok, biciklisek hadától. Mert ugyebár a mai Magyarországról jövet mindenképp errefelé célszerű menni Csíksomlyóra, mely Csíkszeredával már már egybeépült. Olyan mint Sopron és Bánfalva, vagy Szombathely és a Petőfi telep. Maga a kegytemplom hatalmas nagy, egyedülállóan szép oltárral, mely felett egy koronára emlékeztető dísz található.A templom ékessége a csodatévő Mária szobor, mely 2,27 méteres magasságával a világ legnagyobb faragott kegyszobra. A sztoriját most nem mesélem elé, aki kíváncsi ki tudja hámozni a világhálóról google segítségével. Ami inkább érdekes, és szeretném megosztani a nagyérdeművel, azt a szobor környékén lévő rengeteg köszönőtábla között fedeztem fel. Egy szép, faragott tábla az alábbi felirattal:

"Boldogasszony Anyánk, Magyarok Nagyasszonya! Bocsáss meg nemzetünk azon tagjainak, akik 2004. december 5-én nem tudták, mit cselekszenek! Segítsd népedet, Bendegúznak vérét, hogy újra otthonra találjon örök hazájában, a Kárpát-medencében, az Aranyos Szegletben!"

Mindigis érdeklődve hallgattam a helyiek magyarországi magyarokról való vélekedését, és állandóan előjött a december 5 téma...  Zenei ajánló a témában:

Szóval a templom csodálatosan szép, mellette két pici kegytárgy bolt található, s egy fizetős wc, ahol nyáron a wc-s néni megmosolygott, mikor már harmadszor tértem vissza 1 órán belül. (altesti fürgeség). A templom mögött egy kis úton lehet eljutni a hegyre, ahol 2 opció kínálkozik felmenni. Egyik a stációk menténk, irdatlan meredek úton, a másik kicsit lankásabb, ott hosszabban, de kevésbé megerőltető túra során lehet feljutni a tetőre. Ott 2 kisebb kápolna és egy remete lak található. A kilátás gyönyörű. Innen gyakorlatilag egy köpésre van a hármashalom-oltár, amit a képen is látni, illetve a völgy, ahol pünkösdkor magyarok százezrei hömbölögnek. Itt forgatták az István a Király rockopera egyik fevételét is. Az oltár egy kiterjesztett szárnyú sólymot formáz.A fű olyan szép, mint a mesében, és valahogy más a levegő íze. Ezt nehéz egy picit így leírni, de olyan különleges az a hely. A képen középen látható egy kis csapás, mely a hegy tetején lévő kilátóhoz visz fel, melyen magyar zászló lobog. Ami még jópofa, hogy egyik oldalsó kisebb kápolnára felfestették magyarul és székely rovásírással, hogy "Székelyföld nem románia!" Aztán román "barátaink" a nem szót lekaparták. De mivel székely rovásírásul nem értenek, így abba nem javítottak bele :) Egyből beugrott a Hungarica zenekar dala: "Felvidék nem Szlovákia! Székelyföld nem Románia! Kárpátalja nem Ukrajna! Délvidék nem Szerbia!" A hegyről leérve nem messze van egy borvíz forrás, ahonnan sokan hordják haza a jóféle fémes, Mária látta vizet inni!

Kirándulásról - alkalmatlan idő miatt - nem nagyon van, ill. lesz szerintem már alkalmam beszámolni, ezért egy picit más témájú post lesz ez (is).

Az élet apró örömei

Fűtés-időjárás:  Tegnap reggel felébredtem, s hallom, hogy töltik fel a rendszert vízzel. A fűtéscsövekben kezdett áramlani a vizecske. Gondoltam fasza, végre lesz fűtés. Aztán miuán a hangok alább hagytak szomorúan konstatáltam, hogy marad a Szibéria, vagyis itthon cipőben levés, nyitt ajtajú sütővel fűteni próbálás, stb. De ma végre megtört a jég. Szó szerint :)  Ma is a hangokat hallottam (mint egy rossz horrorfilmben a skizofrén főszereplő :)  ) , szóval a hangok nem csaltak! 10/10/10-én elindult a központi fűtés!! Nem olyan nagy vehemenciával igaz, de legalább van! És reményeim szerint annyira bemelegíti a kérót, hogy ne kelljen cipőben nyomulni itthon. Meg ha már az ablaknál megfogja a hőveszteséget, akkor ha begyújtom a sütőt, annak mégis lesz eredménye. Mert ugye eddig nem volt, hisz a termelődött hő kiment az ablakok jó szigetelésének kösznhetően. Most viszont mivel ott a radiátor, ezért talán ennyit javul a helyzet. Még azért örömteli a fűtésszezon kezdete, mivel csütörtökön és pénteken egész nap Gyergyószentmiklóson voltam, ami ugyebár a gyergyói medencében van, és az köztudottan hideg. Nem kicsit! Elindultam itthonról 4 fokban, útközben 0, majd mire odaértem -2 fok volt! Ott akikkel dolgoznom kellett megnyugtattak, hogy a közeli Gyergyóalfaluban -6 fokot mértek. Eddig is tudtam, hogy a csíki medence az úgynevezett románia leghidegebb pontja, de hogy október elején ilyen mértékű hömbölgést mutatnak a hőmérők, azt nem vártam. Azért is fosok picit az idő miatt,mert nyárigumikkal nem a legjobb móka fagypont közelében 1000km-eket autózni. De majd hazafelé ügyelek. Itt még amúgy nagyon markáns a különbség a nappal és az este hőmérséklete közt. Nappal lehet 10-15 fok is, estére lemegy 0 közelébe, sőt még annál is hidegebbre! Ami még szép, hogy reggelente amikor hegyekben megyek, főleg Gyergyó felé, lehet látni szépen, ahogy a páraréteg felszáll, ahogy melegszik az idő. Mint a mesében.

Kaja: Tegnap elkészítettem életem első nyúlpörköltjét. Olyasmi lett, mint amilyet anno nagymama gyártott. Itt ugyanis a boltban ugyanúgy lehet nyuszt venni, mint csirkét, vagy cocát. A kaja kiváló lett, még szerintem lesz egy nyúl sütés projektem is majd, mivel nagyon gusztusosa n ficereg a sok tapsi hapsi a hentespultban, mintha koketálnának az emberrel, hogy ők tepsi hapsivá akarnak válni :)

Emberi dolgok:  Főbérlő nénim jött, hogy bizony el kell vinnie a UPC dekódert, mivel lejárt a szerződés, és csa 1 éves periódusonként lehet felmondani. Nagyon szolgáltatóbarát egy rendszer, mondhatom... amíg a mobilnet pl úgy működik, hogy amikor szólsz a szolgáltatónál (hűségidőn túl, de ez már lejárt) akkor az a hónap lesz az utolsó számlázási időszak. No, de nem ez a lényeg. Alapból nem vagyok egy nagy TV-néző, de itt megszoktam, hogy reggel a híreket megnézem,meg néha-néha egy-egy film, de alapvetően zenét hallgatok a VH1-ról és az MTV-ről meg ismeretterjesztő filmeket nézek. Kérdezte is Júlia néni, a főbérlőm, hogy ugye nem baj. Mondtam, hogy hát ez van, már megszoktam, szóval szar ügy, de ez van. Elvitte a cuccot, és még aznap este lehívott, hogy ők odaadják a sajátjukat, mivel az még 1 hónapig jó, azért, hogy nekem legyen meg az ami eddig volt!! Mondom hűűű, lemond a saját 40 adójáról azért, hogy én nézhessem, ő megelégszik addig azzal a 10-zel is, ami bejön dekóder nélkül. Azért ez nem egy megszokott reakció, és nem ezt a kedves hozzáállást várná az ember. Szóval nagyon köszönöm neki! A másik, ami hasonlóan ez a téma: itt az adott szó olyan szinten adott szó, hogyha megrendelsz valamit akkor nem pöcsörésznek előleggel, papírozással, hisz azért rendelsz meg valamit, mert az kell neked. Pl amikor a kis cimboráim jöttek és rendeltem nekik Korondon 15 korsót, nem kértek se előleget se semmit, mikor kérdeztem, hogy mégis akkor ez hogy van, annyi volt a válasz: Hát magának kell, ezért jött! Ez nekünk elég, hogy ezt mondja, jelzi a szándékát. Azért ettől elszoktunk szerintem már többen. Kivétel persze ezalól az autóknál az alkatrészbeszerzés, ott kell valamennyi előleg, de ettől függetlenül jó látni, hogy itt így működnek dolgok.

Csoki: Néha az ember megkíván egy csokit/ropit akármit ami épp nincs itthon. Otthon szerintem nem lenne bennem lelkierő lemenni csak azért a boltba, hogy pótoljam eme hiányt, de itt rendszeresen van, hogy 1 Spiort szeletért megyek el botlba. Ehhez hozzájön az is mondjuk, hogy van időm. Tegnap épp a nyuszihoz kellett paradicsom, paprika és petrezselyem. Elindultam boltba csak ezekért, útközben láttam, hogy egy bácsika egy Dacia csomagtartójából árul zöldségeket egy kisebb piac jellegű placcon. Szóval az öreggel leboltoltam kemény 1 lejért a zölségeket. És mivel a petrezselyem is házi volt, azért azon nagyon lehetett érezni az igazi finom házi illatát!

Remélem lesz aki értékeli ezen élmények megosztását is :)

Mit is tehet az ember a nemzetközi autómentes nap alkalmából? Hát autózik 420km-t :) De mivel tud felelősen gondolkodni, ezért teszi ezt távol onnan, ahol lakik, így kvázi egy autónyival kevesebb a szennyezés a lakhely közelében. Szóval elmentem autózni szerdán, mivel olvastam, hogy októbert végéig van nyitva a Transzfogarasi út.

Az 7C jelzésű Transzfogarasi út az 1970-es években épült a nyavalyás Ceausescunak, a "Kárpátok Géniuszának" megalomániájából. Sok értelme nem volt, hiszen a közeli Vöröstoronyi szoroson át sokkal kényelmesebb út vezet át a Déli-Kárpátokon Havasalföldre. Valószínűleg hadi út célját is szolgálta. Mindenesetre nagyon szép a Déli Kártpátok Fogarasi havasok vonulatán átvezető szerpentint övező látvány. 90 km hosszú, 578 hídja és viaduktja van, bár nem számoltam meg. Többszáz tonna robbanóanyagot használtak el, és kb 40 ember lelte halálát az építkezés során (azóta pedig hetente akad, aki kocsival, vagy gyalog lepottyan egy kanyarban és így eltolja a kis biciklit Szent Péter felé)...A gerinc alatt 2042 m magasságban alagút vezet át. Végképp értelmes dolog alagutat robbantani egy hegygerincbe. No de ne vágjunk a dolgok elébe. Lényeg, hogy kárpótol a látvány és a vezetésélmény.

Az odaút már maga érdekes volt, mivel közel 120km-t kellett innen menni, mire elértem az út elejét. A GPS haszontalan a 3 számjegyű utakon, így térkép alapján mentem. Ahogy kiértem Székelyföldről, előjöttek érdeksebbnél érdekesebb települések, melyek közül a leghorrorisztikusabb Dacia volt. Pont mint az autó. Érdemes a képet megnézni itt balra, hiszen vadnyugati, illetve horrorfilmekből ismert látvány. Gyorsan át is húztam, mivel bevallom, kicsit fostam, mert sehol egy ember, sehol egy autó. Mint egy szellemváros.

Ahogy közeledtem, egyre jobb idő lett, és a távolból már elő is tűntek a Fogarasi havasok csúcsai. Egyre jobb idő lett, és a távolból már elő is tűntek a Fogarasi havasok csúcsai. Aztán innen már csak 1,5 óra volt a menet, mivel az út hirtelen bitang pusztulatosan fostossá vált. De hajtott a cél, és így, hogy láttam a hegyeket, így azért elviselhető volt. Egy körforgalomból kifordulva indult a hegymenet. Az út elején egy tábla jelezte, hogy október végéig van nyitva az út és az alagút a tetjén. Ugyanis tudni kell, hogy ezzel az úttal le lehet vágni sokat annak, aki Arges megyébe szeretne menni hegymenet nélkül, annak bizony sok plusz kilométert kell lepörgetni. Hegyi utakból azért akad még 2-3, de ez a Transzfogarasi a legjobb és leghíresebb. A többi állapotáról nem tudok semmit. Szóval elindultam felfelé, először még csak módjával emelkedett, csodálkoztam is, hogy milyen lazán fel tudok menni, meleg van, a motor sem melegszik...aztán egyszercsak megindult a hardcore 360 fokos visszafordító-rengeteg kombinálva 10-15%-os emelkedőkkel. Cuki! Itt a látvány már csodás volt, ahogy a képen is látszik. A felhők között autókáztam felfelé, miközben figyelni kellett, hogy a kanyarokat okosan vegyem. Mondjuk az időpontválasztásom két okból is jó volt: szép és tiszta idő volt, és nem volt forgalom hétköznap révén. Szóval miközben haladtam felfelé, ahogyan azt a környezetismeret nevű tantárgy keretében tanultuk "200 méterenként felfelé haladva 1 fokot csökken a hőmérséklet". Szóval ahogy haladtam felfelé, indokolttá vált az ablak feltekerése és a kapucnis felső le nem vevése :) Aztán felértem a Balea-tóhoz, ahonnan visszanézve az alábbi, nem gyenge  panoráma fogadott:

Szóval ezen jöttem fel... :)  Van egy drótköteles felvonó is kb az út felétől a tóig, de annak nem ajánlott aki át akar menni az alagúton, mivel a tóig visz, továbbá a vezetésélmény is elvész a felvonó használatával. Ami nagyon jó, hogy az út minősége kifogástalan, ez látszik is, hiszen olyan ,mint egy jó autópálya, vagy a Hungaroring. Mondjuk utánaolvastam, és a kanyarok, emelkedők miatt a világ egyik legtechnikásabb autóútjának tartják. Akit méginkább érdekel a technikai része, annak ajánlom az alábbit: http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/top-gear-transzfogaras-32403 Szóval fennt 5 lejért parkoltam, mivel ez egy természetvédelmi terület. Amit meg is értettem egészen addig, amíg közel értem a tóhoz és láttam, hogy tele van szórva szeméttel a tó partja és még a víz is! Cigisdobozok, műanyag flakonok, kajamaradék, stb. Kár, mert egyébként a legtisztább vízű tó, amit eddig valaha is láttam. A képen szerencsére ez nem látszik. Az viszont igen, hogy milyen szép tiszta a vize. Szóval a tó szép, a víz tükréből lehet látni, hogy csodaszép tiszta. 2040 méter magasan fekszik, és rohadt mély! (11m a legnagyobb mélysége) Sajátos hangulata van annak, hogy fenn a magasban egy szép kis tavacska hömbölög. Csak sajnos érezhető az a fíling, ami a Gyilkos-tónál is van, hogy a turizmus - és a sok román - elrontja az összképet. Szóval itt időzgettem egy darabig, és megettem nyugodtan az almámat meg a kakaós csigámat, ha már 5 lejért parkolok. Aztán irány tovább az alagút. Mint említettem, a Déli Kárpátok vonulatának gerincét átrobbantották, mert az jó. Érdekes volt,mert kemény 7 fokkal volt hidegebb az alagútban. És tiszta víz volt minden. Egyértelmű, hogy télen lezárják. Egyébként megyehatár az alagút Szeben és A déli oldal némiképp más képet mutatott, mint az északi. Egyrészt az út kevésbé kanyargott, itt már néhányat előztem, mivel nem egy 100-200 méteres egyenes szakasz volt. (Persze csak óvatosan!) Másrészt sokkal rosszabb minőségű, ám román viszonylatban még mindig kiemelkedő. Sok a kátyú és itt-ott hiányzik néhány méter a sávból, mivel lepotyogott. Zenét hallgattam, mint mindig vezetés közben és stilszerűen de tök véletlenül a Prosecturától az Európa messze van című dal szólt, ami nagyon jól illett az utak minőségéhez. Később vissza-visszajátszottam a muzsikát a kátyús részeken, mert az jó! Szóval csorogtam lefelé és filóztam, hogy vajon meddig kell még mennem, hogy elérjem a Vidra tavat, hisz a hegyek déli oldalán az volt a cél. Kb 1 órát gurultam le, mire elértem a tavat, igaz nem tudtam körbemenni, mivel épp favágás miatt le volt zárva az út, de azért egy picit kaptam a látványból, ami megint a "nem csúnya" kategóriába sorolható. A tó egyébként - ki sem találnátok - egy mesterséges víztározó, az említett barátunk (N.Ceaucescu.) műve, az energiapolitika részeként. Itt aztán úgy gondoltam nem nyomulok be mégjobban Romániába (ez már tényleg Románia!) és visszafordultam, mert egyrészt a legrövidebb út is erdőn, illetve hegyen át vezet, másrészt élmény lesz visszafelé is vezetni. Így is volt, bár már lankadt a kedvem a végére. Fel a hegyre, át az alagúton, aztán gurulás lefelé a kiváló úton.  Lefelé figyeltem meg, hogy néhány helyen, ahol nagy robbantásokkal rottyantották át a hegyet, ott emléktáblák őrzik, hogy itt bizony a szocializmus épült! Este 7-re haza is értem. Bátran ajánlom mindenkinek! Vezetési szempontból is állat, és a látvány maga megér egy misét. Belegondoltam, hogy vajon bicajjal milyen lenne? Vagy pár napra gyalog nekimenni a  hegyeknek? Utánajártam, elég sok túraútvonal van, és csúcsok is akadnak, melyeket meg lehet mászni... :) De ez már a következő történet lesz!

Aki kíváncsi az összes képre, amit itt készítettem, az megtalálja itt:  http://picasaweb.google.hu/windclon/20100922Transzfogaras

Csaknem el is telt egy hét, mióta visszajöttem...

Amik történtek a nyáron, és nem kerültek említésre a vakáció miatt:

- Túra a barátaimmal (a.k.a. "Erdély Túra 2010 hejj hejj!"): 10 nap itt, jártunk mindenfelé, ipari volt. Nem nagyon kívánok mesélni róla, hiszen lesz majd egy videóösszeállítás, olyan film-szerűség arról, hogy milyen volt, másrészt majdnem 100%-ban olyan helyeket, nevezetességeket érintettünk, ahol már jártam, így nem untatom az olvasókat :)

- Túra a kollegákkal (a.k.a. "GYSEV kivonul"): miután a barátaim hazamentek, másnap jöttek a kollegák... el lehet képzelni, hogy mennyire fitt, és vidám voltam :) Mindenesetre ez is jól sikerült, mindenki vitt haza magából egy adagot Erdély szépségeiből (sőt - páran kiadós hasmenést is :) )

Ami pedig azóta történt, hogy visszajöttem:

- Levi - Román rendőrök (sünusz románusz): 2-0  :)  Az úgy volt, hogy Sepsiszentgyörgyön autóztunk épp át, úton a Vargyas-szoroshoz ,(mese lesz később) mikoris integet a Politia, hogy meg kéne állni. Mondom kiváló (nem ilyen finom szavakat használtam:)  ), karattyol valamit Na'Vi nyelven, odadok neki minden papírt,amit ilyenkor szokott az ember. Karattyol megint, és szerencsére, mivel ragadt rám a székely szlengből annyi, hogy tudom mi az a buletin meg a permisz, így értettem mi kell a rend bátor őrének, és nyújtottam a jogsim meg a személyim. Kicsit sasolta, mivel a személyimen hosszú a hajam és nincs rajtam szemüveg, a jogsiban meg rövid a haj és van szemüveg. No sebaj, egy kis gyönyörködés csodás portrémban, majd kért egy olyat, hogy "carte verde". Mondom oké, ez a zöldkártya, de még időben kapcsoltam, hogy neki a biztosítási igazolás kell, így visszakérdeztem megvillantva a megszállók nyelvének nagyon silány ismeretét, hogy "RCA?" (ejtsd "ercséá", azaz KGFB - Kötelető Gépjármű Felelősségbiztosítás). Lesett is, hogy tudok valamit a nyelvén, mivel már az is fura volt neki, hogy tudtam köszönni :) Nála jobban csak utasaim lestek, hogy én így vágom a nyelvet...mondom ugyan...tudok 3 mondatot meg 10 szót, ebből meg lehet élni a világ bármely pontján. Szóval odatoltam a szervnek a papírt, aztán látta, hogy nem nagyon van fogás rajtam, így jó utat kívánva elköszönt. Utólag persze megtudtam, hogy eléggé razzia időszak van, kell a lóvé szegény Politia-nak...

- Van telefonom! Ez nem nagy hír, de vissza kellett adnom Laciéknak a kölcsön-Nokiát, és sikerült egy másikat kapnom a főiskoláról, szintén kölcsön, mivel nem láttam értelmét venni egy telónak 2 hónapra. Most 3 Nokiám van, de legalább ugyanaz a töltő kell hozzájuk.

- Lemosattam a kocsit. Meséltem korábban, hogy beleírta valaki, hogy "wash me!". No, a MOL kúton a srác is mosolygott a feliraton, és mondta is, hogy már ideje volt. Itt egy kis kitérő: a benzinkúton ki van függesztve minden amit a mosóról és a kapcsolódó szolgáltatásokról tudni kell. Mindez magyarul. A román nyelvű árlista meg el van dugva oldalra, ahol csak az látja, aki nagyon keresi :) Azért szerintem ez jópofa, az előírásnak megfelel.

- Megtaláltam a Borsodi sörgyár egyetlen iható termékét, a Borsodi friss névre keresztelt limonádét. Szinte teljesen olyan az íze, mint a citromos Gössernek, csak olcsóbb!

- Szereztem egy plédet Laciéktól. Rájöttem, hogy fontosabb, mint a takaró, mivel az ágy jellege révén nem egy mai darab, és hideg. Így lepedőnek használom, és nem fagyok meg.

- Tegnap reggel 8-kor volt melegvíz!!! Ez itt a science fiction kategória!!! :)

Mára ennyi. Cső Babi néni!

Üdvözlet ismét!

Tegnap laza 16 órás buszozást követően visszaérkeztem Székelyudvarhelyre. Bevallom, vártam is meg nem is. Vártam, mivel az otthoni 3 hetes meló eléggé leamortizált agyilag, és nem vártam, mert eljönni még 2 hónapra azoktól akik fontosak nem egyszerű. De hát ez van, ezt kell szeretni :) Este 10-kor még lesétáltam beindítani a kocsit, és mókásan tapasztaltam, hogy valaki a motorháztetőre a porba beleírta az ujjával, hogy "wash me!" (moss le! ) Hát igen, szegény Astra tiszta retek :) Egyébként pöccre indult annak ellenére, hogy közel 1 hónapig állt, akksija már elmúlt 5 éves. Szóval király! :) 

A mai nap telefon-szerzéssel kezdődik, mivel vissza kell adnom a kölcsönkapott Nokiát, mert Laci telefonja megadta magát, és kell. Ezenkívül főzőcske, éééés futááás, súlyzózás vár!! :)  ÉS a legfontosabb majdnem kimaradt: szereznem kell egy meleg takarót, mert itt már most eléggé hideg van, és most kultúráltan és diszkréten fogalmaztam. Szerintem a főbérlőmtől fogok kérni, Júlia néni jó arc és adni fog biztosan. Kész a tea, indul a nap!

Elmentem vakációra, majd szeptemberben várható újabb bejegyzés. Addigis mindenkinek jó pihenést, aztán nemsokára találkozunk. Előbb, mint gondolnátok :)

"Kimegyek a tanyára
Levetkőzöm gatyára
Kifekszem a nyugágyra

Süt a nap a hasamra
Nem vágyok más kalandra
Elvagyok, így magamban

Csak lógatom a lábamat
Vakarom a hátamat
Poharam a pártnerem
Dúdolom a slágerem
Tiriri-tiri.."

Nagy kihagyás után ismét kirándulósra fogtam a figurát,s köszönhetően kiváló időbeosztásomnak és Vica, Gyula látogatásának csaptunk egy 3 napos Székelyföld-túrát. Baráatimat Maroshévízen (alias Toplita, ejtsd :Toplica. "Toplicától Kommandóig mindent bejártunk, a sikert kapával le-lekaszáltuk..." ) vettem fel kocsival, mivel 5 napja a Kelemen-Havasokban bolyongtak :) Csütörtökön aztán el is indultunk, első célunkhoz, a Szent Anna-tóhoz. Először a híres tőzeglápot csodáltuk meg, a fotó is ott készület egyik "tószem"-nél. A világ 4., Európa 1. legnagyobb tőzeglápját találhatjuk a Szent Anna-tó mellett. Vannak kedves viperák, szép növények, de mindenek előtt semmihez sem hasonlítható süppedős láp, fenyőfák, és tiszta levegő. Mivel nagyonnagyonnagyon természetvédelmi terület, ezért csak idegenvezetővel lehet bemenni, nehogy valaki szemeteljen, stb.  Kis deszkákon kell lépkedni, melyek cölöpökön állnak. Ha valaki mellélép - pláne beljebb a láp belsejében - érezheti, hogy olyan, mintha szivacson lépkedne. Miután kigyönyörködtük magunkat, lesétáltunk a Szent Anna-tóhoz. (Kép lásd itt jobbra) Egy élmény volt. Vagy kettő? Fenyőfákkal tarkított kráterben nyugszik a csodaszép kékeszöld színű tó, tele fürdőzőkkel, akiket piszok mód irigyeltünk, és mivel nem hoztunk pancsolós cuccot, így csak egy láblógatással kellett beérnünk. Az, hogy ilyen szép képet mutat, szerintem picit annak is köszönhető, hogy nincs tele boltokkal, mindössze egy pici büfé van, ahol a sört tolja mindenki ezerrel, mivel 40 fok van majdnem. Mituán kilógattuk a lábunkat - Vica és Gyula pedig az 5 napos lábszagát kikergette a bőre alól :) - indultunk a Gyimesekbe. Célunk Gyimesbükk, ahol az "ezeréves határ" van. Egy kőből készült Szent korona és Magyarország - egykori - leg-keletibb vasúti őrháza található itt, melyet 2 éve szépen rendberaktak és vasúttörténeti kiállítást rendeztek be benne. Sajna késői érkezésünk miatt zárva volt már, de így is élmény volt, mivel felmásztunk a szomszédos Rákóczi-vár romjaira, ahonnan csodás kilátás nyílt az egykori Magyarország határára. És igen... belegondol az ember, hogy egészen ilyen messzi pontig az mind-mind édes hazánkhoz tartozott... A képen a vasúti őrháznál pózolunk. Hazafelé még benéztünk a gyimesbükki tájházba a gyimesi csángók életébe bepillantást nyerve, majd megálltunk a Gyimeseken átvezető szerpentinen gyönyörködni a tájban, mert csodálatos! A levegő tiszta, szépen rendbentartott legelők, és a fű olyan zöld, mint a mesében. Este kimerülten dobtuk be a szunyát, nem tudva még, hogy mi vár ránk másnap. Pénteken nekivágtunk az ismeretlennek. "Nézzük meg Énlakát!" címszóval elindultunk. Egy darabig nem volt gond az úttal, mivel beton híján poros-kavicsos kanyargós utacska vezetett az ismeretlenbe. Aztán egy ponton bedurvult, mint egy igazi Children of Bodom szám.45 fokos szögben megállt a kocsi orral előre, mivel ennyire cuki kátyúk és nyomvájúk voltak a vízátfolyásoknak köszönhetően. Na itt leizzadtam. Végül átvarázsoltuk a kocsit, reménykedve, hogy a nehezén túl vagyunk. Hát nem! Ahogy jöttek a falvak, egyre rosszabb lett az út. Hatalmas kövek, stb. Gyakorlatilag alapjáraton, maximum kettesben lehetett haladni, úgy is olyan 20km/h-val max. De megérte, mivel laza 2 órás úttal elértük Énlakát. Miért érdekes ez a kicsiny település? Egyrészt, mert -100 év érzés ragadja el az ide látogatót, másrészt, a mai napig a leginkább tradicionális Székely falu képét őrző település. Az UNESCO világörökség része-várólistán eléggé jó helyen van, így nemsokára talán lesz több forrás is megőrizni a képet. Sehol egy autó, sehol egy gépzúgás, hetente mindössze 2 (!!!!) buszjárat közlekedik erre. Található itt egy templom, melynek 400 éves festett kazettás mennyezete van, minden egyes kazetta különbözik, és rovásírásosság jellemzi. Felmásztunk a templomhoz, aztán szomorkodtunk, mivel zárva volt. Aztán egyszercsak egy bácsi előjött, és kinyitotta nekünk, majd mesélt sokat Énlakáról. Csodás a templom, kertjében egy 500 éves hársfával. Ezután lesétáltunk a falu központjába. (kocsma-bolt kombó) Bezúztunk egy jégkrémet, aztán indultunk Bözödújfalura. Útközben reménykedtünk, hogy jó lesz az út. Hát nem! Itt a képen az látható, hogy éppen tolják előttünk az utat. Két munkagéppel találkoztunk, akik épp építették európát :) Legalább 100m-re nyertünk jó utat. Bözödújfalu... én még nem láttam ilyet. A halott falu a ceaucescui (csaucseszku) falurombolás jelképévé vált, mivel 1988-ban elárasztották egy víztározó építésekor, átverve a lakókat. Több, mint 180 házat, 5 templomot rejt a "tó". 5 templom, mivel ez a falu volt a vallásbéke szimbóluma: együtt élt békességben a katolikus, a református, az ortodox, és a zsidó. Aztán jött ez az agyament - ahogy magát nevezte Ceaucescu - "kárpátok géniusza" és lerombolta emberek százainak életét, múltját. Hosszabban nem kívánok mesélni, mivel így sem egy rövid post ezt. Elég még annyi, hogy a falutábla a mai napig ottvan, és néhány putriban nagyon szegény körülmények között élnek, főleg cigányok. Egyik kislány ki is jött cigarettát tarhálni magának, majd anyukájának... A képen az egykori templom tornyának maradványai láthatóak. Az idő vasfoga és a víz sajnos kifog az épületen, és évről-évre egyre jobban leromlik az állapota. A hideg futkos még most is a hátamon, ha belegondolok, hogy egy falu van a víz alatt...

"Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja"

Továbbindultunk, és laza másfél órás kiváló minőségű úton történő haladás után elértük Gagy községet, ahonnan már csak fél óra volt Székelykeresztúr, ahol bedobtunk egy vacsit, aztán jöttünk haza. Illetve még Farkaslakára és Szejkefürdőre, mert Vicáéknak megmutattam Tamási Áron és Orbán Balázs sírját. És a végére két mókás kép, hogy ne szomorúan zárjam soraimat, és a kedves olvasó is mosolyogjon: előbbi egy gagyi falutábla, utóbbi címe akár az is lehetne, hogy 3 diploma, 6 nyelvvizsga, és egy székelykapu, valamint tömérdek jókedv :)  :

Most már nemcsak úgy tűnik, hogy összehozzuk, hanem 3 hét

és indul az "Erdély túra 2010 hejj hejj" prodzsekt! :)

Többen jelezték, hogy nem igen frissül a blog. Ennek oka egyszerű: mivel mostanában nem nagyon adja ki a gép a kirándulás lehetőségét, így nem nagyon van miről beszámolnom. Azért most egy picit mégis megpróbálkozok mesélni kalandomról a szervekkel:

Román rendőrrel egyszer akadt dolgom, de az emlékezetes.... Szituáció a következő: Levi elindult szépen, kijártam a parkolóból, és előre. Aztán rájöttem, hogy nem jó az irány, se és meg kell fordulni az úton, a parkolóban kevés a hely: oké fordulunk. Közben látom, hogy a Politia (helyi sündőrség) fehér Daciaja ott áll a sarkon, gondolom nagyon nem érdekel, nem arra megyek. Na de, miközben fordulok látom hátranézés közben, hogy megindul felém a kollega és hevesen integet - nyílván nem búcsúzási szándékkal. Mesélték helyiek, hogy itt a zsandárok is tudnak magyarul, mivel erősen kisebbségben vannak a románok itt a maga 2-3%-os arányukkal a magyarok 98%-ához képest. Az alábbi párbeszéd zajlott le az ablak letekerése után:

-Jó napot kívánok, mi a probléma?

-#@{}&""+!˘°˛``!   (a román részeket helyettesítem így :)   )

-Elnézést uram, beszél magyarul?

-#@{}&""+!˘°˛``!

-Sprechen Sie Deutsch?

-#@{}&""+!˘°˛``!

-Do you speak english?

-#@{}&""+!˘°˛``!

-Parlez vous francois? (én sem beszélek, de azért egy próbát megér, hiszen annyi ragadt rám a csigazabálóknál, hogy többre megyek mint a románnal)

-#@{}&""+!˘°˛``!

- Ti gavaris paruszki? (Ez annak az 5 mondatnak az egyike, amit tudok oroszul)

-#@{}&""+!˘°˛``!

- Parle vou italiano? (2 hónapig tanultam olaszul, hátha bejön :)   )

-#@{}&""+!˘°˛``!

Annyit kihámoztam egyre vehemensebb és bunkóbb beszédéből, hogy stop masina! Oké. Félreálltam, és megkértem egy járókelőt, hogy segítsen kommunikálni a biztos úrral.Tudtam, hogy nagyon nem tud mibe belekötni, hisz mindenem rendben van, kivéve talán, hogy nem 2 hanem csak egy elakadásjelző háromszögem van, de ezt nem szokták nézni. Nagynehezen kihámoztuk, hogy mi a probléma: szerinte nem volt bekapcsolva a biztonsági övem. Mondom jaja, jogos a felvetés, DE tolatás közben a hátranézés könnyítése végett megengedi a KRESZ :) Itt bepöccent egy picit, mert látta, hogy kapufa. Gondolta menti a menthetőt: Kérdőre vont, hogy miért fordultam meg? Hát mondjuk azért, mert a parkolóban nem volt elég hely, és hát mégiscsak Farkaslakára megyek és az balra van, nem jobbra. Ezzel nem akart egyetérteni, de aztán mikor mutattam a táblát neki, hogy Targu Mures balra, akkor nem nagyon tudott mit kezdeni velem. Felajánlottam, hogy odadom a papírjaimat, ha igényli, aztán látva a magyar papírjaimat, tisztelgett és elköszönt :) Mókás volt a szituáció két szempontból: ha nem találok valakit aki érti a nyelvet, akkor szarban vagyok, másik, hogy tipikus esete annak, hogy a rendőr az itt is rendőr. Nem várom el, hogy beszéljen a nyelvemen, de azért 6 nyelvből 1-en igazán tudhatott volna :)

"Mindenki rendőrnek születik, csak van, aki továbbtanul!"

Adós vagyok egy rövid kis mesével Parajdon töltött hétvégémről, melyet Boti barátomnak köszönhetek. Képet nem mellékelek, mivel később kiderül, hogy miért nehéz fotózni.

Szóval Parajd. a legfőbb dolog, amiről híres ezen település: a sóbányája. Legyen az konyhasó, fürdősó, vagy ipari só. Főleg a téli időszakban állnak sorokban a bánya előtt a teherautók, meséli Boti nagybátyja, aki parajdi. Nyáron pangás van, és inkább a turizmusnak szentelik a bányát. Úgy kell elképzelni az egészet, hogy félóránként indulnak buszok le a bányába, ami rohadt mélyen van, 4-5 percig robog a busz is, mire leér. Már az alagút bejáratánál megcsapja orrunkat a sós levegő, ami elsőre furcsa lehet, de könnyen megszokja az orrunk. Turisztikai érdek mellett gyógyulni is járnak ide az emberek, hisz 1-1 napra lehömbölögni a jó levegőjű bányába jót tesz a tüdőnek, légzőrendszernek. Amint belépünk a bányába érdekes látvány fogad minket, hiszen 10-15 méter magas óriási barlanghálózat rejtőzik a hegy gyomrában. Mindenfelé padok, ahol családok piknikeznek, olvasnak, egyszóval elvannak. Lehozzák a gyerekeket, akik elvannak a szintén itt kialakított játszótéren, amíg apuka anyuka olvasgat, pihen az asztaloknál. Úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas park lenne, azzal különbséggel, hogy egy hegy gyomrában vagyunk és fű helyett kő és sókristályok mindenfelé. Próbáltam képeket is készíteni, de elég rosszak lettek, mivel vakuzni kéne a beltér és a fényhiány miatt, de akkora a sótartalma a levegőnek, hogy ahogy villant az ember, egyből észreveszi a szálló szemcséket. És ennek köszönhetően a képek elég rossz minőségűek lettek. El kell menni és megnézni inkább, mást nem tudok mondani :) Szóval a másik dolog, amin dobtam egy hátast az a templom. Egy hatalmas oltár, mellette egy nagy kereszt és egy kehely fából kialakítva. Külön érdekesség, hogy ez egy "unireligionális" templom, ha szabad nyelvujítóskodnom. Van katolikus, református és ortodox mise is! Bár a katolikus pap néha lusta lemászni a mélybe, ahogy mesélik, olykor-olykor elmarad a mise, és általában a román ortodox pap az aki begyűjti a perselypénzt, hisz az erősebb és leleményesebb kutya elve érvényesül. Ezen kívül van itt még kávézó, étterem, és borospince is, bár utóbbiba külön belépő kell. Hogy mi ebben a buli? Az, hogy állandó a hőmérséklet a bányában. Szóval ajánlom mindenkinek. Bár kijönni is egy élmény, mivel kijöttünk a jó hűvösből, ahol hosszúujjú kellett, és megcsapott a 40 fok... :)

Strandolni is voltunk. Olyan szinten sós a víz, hogy lebeg az ember a felszínén. Arra kell figyelni, hogy ne merülj alá, mivel szétcsípi a szemet olyan szinten, hogy utána vakon pingvinezik az ember, mire kikászálódik a medencéből. Mókás, mert a vízből kijőve olyan a bőr, főleg a tarkó, mint a paradicsom, amit jól megsóztak. Ez a fürdőzés az izületeknek jó, valamint arra, hogy frankón kiszívja az erőt, utána csak úgy nyeli az ember a sört :)  Személyes jó hatását tudom bizonyítani a víznek. Kb úgy kell ezt most elképzelni, mint egy ránctalanító-krém reklámot, azzal a különbséggel, hogy tényleg így történt, és ennek van értelme :) Szóval: a bal könyökömön nagyon repedezett és száraz volt a bőröm. Már fájt amikor behajlítottam (a könyökem :)  ). Aztán két pancsolás a sósvízben és felpuhult szépen, úgy mint régen. Azóta is rendben van, pedig nem kenem, semmi. Szóval ajánlani tudom ezt a strandot, illetve a vízét.

Most pedig megyek és megnyitom a meleg, nem sósvízet, és talán 5 perc múlva langyos lesz annyira, hogy fürdésre alkalmas legyen!

Hol is kezdjem...? Az egész 1735-ben kezdődött Selmecbányán, mikor is Mária Terézia felismerte szükségességét egy bányászati felsőoktatási intézmény létrehozásának.... bányász-erdész-kohász képzés...stb stb...laza 275 év eltelt, aztán kedves barátaim az egyetemről szóltak, hogy tanulmányútra jönnek Erdélybe, az államvizsgájuk msánapján. Mivel még relative sok az ismerős, meg hát értékelek minden jó társaságot, úgy döntöttem csapódok. De előtte persze dékánhelyettes-úrnál rákérdeztem, hogy van-e igény rám. :) Volt. És így történt, hogy egy fárasztó hét péntekjén landoltam Csíkszeredában. Mókás nap volt, mivel reggel mentem 8-ra meló miatt, aztán jöttem vissza koradélután, este pedig megint mentem. Szóval már kívülről fújon lassan a kifejezetten kacskaringós utat. A péntek este szórakozással telt, tánci-táncival, sörözéssel, másnap elég necces volt felkelni, de azért sikerült. Irány Gyergyóremete, ahol komplex falufejlesztési programról hallottunk egy kiváló előadást, majd kaptunk egy kiadós ebédet. Ezek után irány a Gyilkos-tó és a Békás szoros. Háááát nehéz leírni szavakkal...beszéljen inkébb a kép itt, amely az Oltárkövet ábrázolja kvázi a szoros bejáratánál. Azért próbálom szavakkal is megfogalmazni: A szoros innen kezd kanyarogni lefelé a Békás patak völgyében, oldalról 100-300 méteres, meredek sziklafalakkal határolva. Lélegzetelállító látvány. Ugyebár a szoroson áthaladva kezdődik a vad, szőrös talpú Román vidék. Elég erősen folynak a közigazgatási harcok, hogy ez Hargita, vagy Neamt megyéhez tartozzon. Mesélte az idegenvezetőnk, hogy olyan szinten megy ez, hogy tologatják a megyehatár-táblát, stb. Szomorú, hogy a (mocskos, tetves) Románok szőrszálhasogatóak a téren is, hogy húha minél kevesebb legyen a magyarlakta megyék területe, vegyük el ezt is, mert kell ez a szép vidék! Ez érződik amúgy erősen, hogy itt húzódik egy határ Székelyföld és Románia közt. Nem tudom, hogy van vele a kedves olvasó, de én eléggé könnyen hatása alá tudok kerülni természeti csodáknak... és itt eléggé erősen elkapott az érzés, hogy igen, ez mind Magyarország volt.

"Mesélj még nekem, ó édes Istenem! Erdélyért hulljon a könnyem!" /Kárpátia/

 A szorostól visszajövet megálltunk a Gyilkos-tónál. Az idő a körülményekhez képest jó volt. Ezért is pózolunk :) A tóról annyit kell tudni, hogy egy csuszamlás miatt maga alá temetett egy erdőrészt, és a víz különleges összetétele miatt konzerválta kiválóan a fákat. A mai napig megvannak az elöntött fák, bár ez a magas vízállás miatt nem nagyon látszott. Egyébként a víz jellegzetesen vörös színű, a román neve a tónak nyer fordításban "Vörös tó" Bár itt barnának látszik a sor sár és hordalék miatt. Mesélték Dióék (tanumányutasok), hogy nem nagyon akaródzik sütni a napocska. ( Talán kéne egy naptánc?! ). Erről sajnos meg is bizonyosodtunk a szoros felé menet, hisz az alapértelmezésben "kicsi, kedves" Békás-patak rohadt módon meg volt nővel, és a szakadó eső ezt csak tetézte.

Az itt látható piciny kacsákokról fél órán keresztül azt hittük, hogy uszadékfa, mígnem megszólaltak Donald nyelven. :)

 Este hazaérve inkább elterültünk, mint a nagy Alföld, hisz fáradtak voltunk. Itt jött a másik érdekes dolog, mivel eredetileg csak szombati napra terveztem csapódni, aztán mondták, hogy maradjak vasárnap is, mert megyünk mindenfelé. Hát engem nem kell győzködni, tudom, hogy nem kényszer a palacsintaevés :) Az emeletes ágyon fennt aludtam, a para nagy volt, mivel nem volt semmilyen védőeszköz, ami megvédene a lepottyanástól. Így inkább bekuporodtam a falhoz erősen, statisztikailag megnövelve esélyeimet egy esetleges nyaktöréssel szemben. Amúgy pénteken alul voltam, és egy másik szobában (meg hát reggel 5 körül nem igazán volt várható, hogy megmozdulok :)  )

Szóval vasárnap:

Első célpontunk a Nyergestető, ami egy közel  900 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyerges-tető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-én több ízben visszaverték a sokezres orosz sereget, a kozákokat. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. (Fasza mi? Egy tetves, mocskos román miatt...) Itt fekszik a hősök temetője és alant az emlékmű. E csatáról írta Kányádi Sándor versében: ,,végül csellel, árulással, délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek". És szintén ide kapcsolódik a következő, Tamási Árontól való idézet: " A Székely ember nem hajlik, csak törik"
 

Ezt követte egy erődtemplom volt szászföldön, ahol annak idején egy egész falu lakott egy hónapig! Most nem térek ki rá nagyon, mert így is ez lesz talán a leghosszabb bejegyzés. Ezután jött Törcsvár, a Drakula kastély. Lugosi Béla bá nem volt otthon. Nem nagyon térnék ki rá, hisz az egész Drakula-böszmeség egy mondvacsinált amerikai baromság. Az egész környék a Drakula iparra van ráállva, elég szánalmas. A kastély maga kellemes, kis weekend-házra elmlékeztet, takaros udvarral.

Brassóba indultunk innen. Tudni kell, hogy Brassó elég sokszínű kulturális és etnikai értelemben is. Csodaszép belvárosa van, rengeteg a fiatal, tele sörözőkkel, mindehol ülnek a népek és nézik a foci vb-t. A fő célpontunk a hírek fekete templom volt, amiről azt kell tudni, hogy ezt  templomot tartják Európa kapujának egyesek, hiszen ez a leginkább keletre fekvő gótikus templom. Nevét arról kapta, hogy egy ízben leégett, és a korom festette feketére a falakat. Hát sajnos vasárnap révén zárva volt, így marad a városképben való gyönyörködés és a már említett sörözők kipróbálása. Igaz én itt már kóláztam, mert este vissza kellett indulnom Székelyudvarhelyre. Csodlálatos város, ide (is) vissza kell jönni! És a templomot meg kell nézni majd augusztusban!

"Röviden" ennyi volt a hétvége.

Holnap lesz 2 hónapja, hogy ittkinnt tolom a biciklit. Picit néha már azért elfog az érzés, hogy hiányoznak az otthoni arcok, pláne, hogy most sokan VOLT fesztiválon hömbölögtök. De hát ez van, etwas für etwas! Ennek örömére megittam az egyetlen és utolsó doboz Sopronimat amit még otthonról hoztam! Egészségetekre!

Két esemény törpént, amiről többet lehetne mesélni: bicajtúra és parajdi hétvége a kis Botival. Nézzük sorjában...

Igaz már több, mint 2 hete volt, de még nem meséltem a 100km-es bicajtúráról, amelyet a Székely Pajzs Egyesület szervezett 5-én. Röviden: jó volt, szép volt, tiszta tehénlepény és lószar lett a biciklim, széttört a hátsó váltóm, de csodaszép helyeken jártam. Egy kicsit azért más ez a székely faluvilág, mint amerre eddig jártam. Udvarhelytől délre voltunk, sok helyen földút, kátyúk, de ami a legjobb: sehol egy autó. Lovaskocsin közlekednek az emberek, vagy gyalog, esetleg bicajjal. A család felpattan a szekérre, aztán elindulnak a szomszéd faluba. Nem tombol az a nyugati elcseszett, elglobalizált világ, így nem sietnek, hanem beszélgetnek, énekelnek, egymással elvannak. Ez nagyon tetszik!

Reggel 8-kor indult a menet innen Udvarhelyről. Majd befostam, mikor a helyi rendőrök kivonultak egy kocsival, hogy szívesen felvezetnek minket akármerre, sőt, még "Vesszen Trianon!" transzparenst is rakhatunk a rendőrautóra....na mondom, fasza, végülis szép gesztus, de másnap 1. nem lenne munkájuk ezen rendőröknek 2. nem pici sajtóvisszhangja lenne :) És ezt komolyan is mondta a zsernyák, mielőtt valaki poénra venné. Itt azért más a sündőrség, nem egészen olyan rendőrállam, mint nálunk Mesélték is helyiek, hogy itt meg lehet pakolni a rendőrt, mert a szava egyenértékű a tieddel. Ezért ha egyedül van és úgy csapod meg, az nem ér :D
A résztvevők: kb 30-40 lekles - főleg férfi - fiatalok, idősebbek, mindenki nemzeti színű szalaggal, zászlókkal -erdély, Árpád-sávos, magyar - felvértezve. Magyarországon egyből lenáciznának egy ilyen társaságot, még az is lehet, hogy elvinnének, itt pedig mindenhol szívesen fogadtak minket, sőt sok kocsi dudált is szolidaritásból, voltak nénik akik meg is akarták etetni a népet, akadt aki felajánlotta, hogy töltsük meg nyugodtan a kulacsainkat nála, szóval ez egy más világ! Merre is jártunk? háááát: Agyagfalva, Oklánd, Székelyderzs, Felsőboldogfalva, Karácsonyfalva, Ége, Kányád, Dálya, Szentpál, és még isten tudja merre, az a lényeg, hogy nagyon sok kis faluban jártunk. Mindenhol megnéztük a helyi nevezetességeket, különösen a világháborús emlékműveket, és felszalagoztuk nemzeti színű szalaggal. Székelyderzset emelem ki, mint azt a falut, ahol egy erődtemplom található, ami a világörökség része, és a mai napig megvan az erődtemplom funkciója. Ez azt jelenti, hogy van egy gabonatároló és egy szalonna-sonka tároló benne. Ezt bástyákban kell elképzelni, amelyek a templomot körülvevő falba illeszkednek. Minden családnak megvan, hogy melyik a kampója, és minden szerdán lehet kivenni, illetve betenni kaját. Szerintem zseniális :) Meg is mutatta a helyi idegenvezető néni, nekünk meg csorgott a nyálunk, mivel akkora szalonnák voltak, hogy ihajj! :)

Egyébként annyi - főleg unitárius - templomban voltam, hogy meg sem tudnám számolni. Apropó unitárius vallás: itt elég nagy a vallási sokszínűség, nem úgy mint nálunk. Vannak unitáriusok, katolikusok, reformátusok, minden.... még jehova tanúinak is van néhol királyság terme, bár ezt nem tartom vallásnak :) Pont ma láttam itt az agyhalott  szcientológusok dianetika központját... no comment! Két dolognak nincs határa ugyebár: az emberi hülyeségnek, és Szovjetúniónak (Hofi) :)
Még ami érdekes az az, hogy Román Viktor szobrászművésznek van egy szoborparkja, amit sikerült megnézni, onnan a kép is, ami egy modern gémeskutat árbázol. Mókás, hogy egy magyanak ilyen vezetékneve volt, pont Erdélyben.
A kis biciklim esete: a túra elején, kb 30 km után egyik emelkedőn reccsent egyet, aztán innentől kezdve dobálta a láncot állandóan, és recsegett, mint a fing. Szerencsére egyik srácnál volt bicska, aztán megerőszakoltuk annyira, hogy kitartson. Ezzel a sráccal találkoztam tegnap a helyi rock kocsmában, csak sajnos nem volt képes felismerni, mert - ahogy a helyiek mondják - meg volt részegedve. :)
Na a váltó... egész napos zörgős, kényelmetlen tekerés után végül az uccsó részéhez ért a történet. Elindultunk legurulni a hegyről hazafelé és egyszercsak reccsent egyet, és végképp megadta magát. Csak gurulni volt képes a bicikli, úgyhogy a lendület ameddig vitt, vitt, utána rollereztem a bicajjal, aztán toltam. Bögözig eljutottam, ott felszálltam a vonatra és hazajöttem a bicajjal együtt Udvarhelyre. Egyedül a kaller volt az, akivel a kommunikáció gondot okozott, de megoldottam, mivel pénz beszél, és a kezébe nyomtam a megfelelő összeget, amit zsebretett és szó, menetjegy adása nélkül elviharzott. Azért a régi jól bevált korrupció virágzik. Aztán a másik mókás dolog az volt, hogy ugye 2 vasútállomás van Székelyudvarhelyen. Egyik közel van az albérlethez, másik nem. A közelebbinél megállt a vonat, próbáltam kinyitni az ajtót, nem sikerült. A másik oldal az kinyílt, kinézek, mint a jógyerek, se peron, se semmi, mivel a peron felé nem tudtam ugye nyitni az ajtót. Hát mondom, ide nem fogom  az ismeretlenbe ledobni a bicajt, inkább elmegyek a végállomásra, Udvarhely másik megállójáig. Ott ugyanez a szitu fogadott, mivel a peron ott is a rossz oldalon volt. Az ismeretlenbe - mivel nem volt fény - lehajítottam a biciklimet, aztán utána ugrottam. Rá pár napra pedig elvittem szervízbe a bicót, és ki kellett cserélni kompletten a hátsó váltót, valamint a váz is kalapálásra szorult. Bár kicsit égett a pofám, mert tiszta tehén és pacikula diszíti a vázat... :)

No kérem, a parajdi kiruccról legközelebb!
Ahoj!

A hét vége felé lesz post, mert van mit mesélni, csak most el vagyok havazva.

Bocs.

Madarasi Hargita, kopjafák:

Beszédes nevű kis településen át vezetett az eddigi legdurvább bicikliutam a Madarasi Hargita 1800m-es csúcsa felé. Ivó, melyről akár egy kocsmát is el lehetne nevezni üdülőfalunak nevezhető, hisz kulcsosház kulcsosház hátán jellemzi. Külön érdekesség a névtábla alatti faragott szöveg: "Már vártunk." Ez kb, olyan, mint a "gyere, hozd a kis biciklidet!" :)Szóval Ivó kb 27km-re található innen, bár bicajjal többnek tűnt, mivel végig emelkedik gyakorlatilag. És innen csak még cafrangosabb! Kis szerpentin vezet fel Ivó határából a hegyre. 10km, ohne beton, elszórva kavicsok, személyautóknak nem ajánlott. Na, Levi ezen faszán tekert fel, már a felénél járt - pulzusa meg az egekben :) - amikor elkezdett számolni, hogy hát ilyen tempóban sötétben ér fel. Mivel délután tudtam csak elindulni, így adódott a probléma, hogy nem lesz érdemes továbbmenni. És itt jön a mák-faktor: jött egy terepjáró, benne két srác, felajánlották, hogy felvisznek, mert sötétre érek fel egyébként. Mondom fasza. Útközben dumáltunk jókat, kiderült, hogy egyikük kulcsosházakkal foglalkozik, tőle lesz majd a szállás. Ahogy felértünk a menedékházakhoz, kiszedtem a bicajt, és Laci (így hívják emberünket) javaslatára nyakamba vettem és indultam fel, a hátralévő 150m szintkülönbséget megtenni. Útközben találtam egy jópofa táblát, lásd jobbra. Azért van humor. :) Másik instrukció tőle és Robitól (másik emberke) az volt, hogy "medvét nem etetni, medvével nem barátkozni." Mentem is tovább, nyakamban a bicajjal, mivel állításuk szerint 100m cipelés után lesz majd bicajozható szakasz. Hát lett, de rövidre sikerült a tekerés, mivel rohadt nagy sár volt az esőzésnek a traktoroknak köszönhetően. Ugyebár a csúcsra traktorokkal szokták felhordani a népet, túristákat. Na, itt a sártenger, itt döntöttem a bicaj lezárásán és a gyalogos továbhaladás mellett. Nem aggódtam a kerékpár miatt, elvégre ki az a pihent, aki hegyre jár biciklit lopni? Találkoztam egy párral, akik visszafordultak a sár miatt, de bíztattak, hogy a társaik felfelé tartanak, de a sár miatt ők ketten nem merték bevállalni. Mivel siettem, hamar utolértem a társaságuk többi tagját, akikkel jó, hogy összefutottam, hisz én lefényképeztem őket, ők meg engem :) A csúcsról annyit érdemes tudni, hogy 1800m magas, a székelyek szent hegyeként emlegetik, található két csúcs-szerűség, mindkettő tele kopjafákkal, koszorúkkal, melyeket az ide látogatók helyeznek el. És a kilátás... a szív megszakad, amikor belegondolunk, hogy bizony, bizony, "a hegyek, a völgyek, a folyók, a földek, a hant ami eltakar, a kövek tűz, a víz, itt minden 100%-ig magyar!"        

Az Oldalsó képeket szintén a  csúcson készítettem, jobbra egy csodaszép faragott kopjafa, balra a kép pedig azt muttja, hogy Levi áll a Hargitán.  Csodálatosan szép volt a kilátás, és az egész fel és leút.

Lefele jövetelem sem volt kalandmentes, hiszen 10km kvázi downhillel indult. Úgy szorítottam a féket, mint a koala maci az eukaliptusz fa ágát. A másik dolog pedig ugye az volt, hogy versenyt kellett futni az idővel, hogy ne kapjon el a sötét útközben. De sikeresen hazaértem, 70km távolság, 1200 méter szintkülönbség abszolválása után.

Hétközbeni kirándulás híján mesélek más kalandokról. Ezek közül első, hogy végre vettem mosógépet! Voltam egy helyi mosodában, ott kértem árajánlatot, hogy mennyiért ganajoznák ki ruháimat, aztán kiszámoltam, hogy 10 mosás árán megvan a gép... Szóval így esett, hogy egy osztrák Eudora gyártmányú, elöltöltős, sokmindenre képes használt  automata mosógépet beszereztem. A kocsiba be fog férni, de nem biztos, hogy szükség lesz erre, mivel akiktől vettem, ők havonta járnak ausztriába háztartási gépeket hozni, ugyenis ebből élnek. Na most, kifelé üres kocsival mennek és ajánlottam egy üveg pálinkát a transzferért. Kapuvárig elhozzák majd nekem, így nem kell nyomorognom a kocsiban :) Ja, és garancia is van rá! Egyébként pici a gép, 4 kiló ruha megy bele kb, de sok opció van kezdve a 10 féle mosási hőfokbeállítástól a sok programopcióig. Úgyhogy nem kell többet szüttyögni kézimosással!. (Kari, ha olvasod: szívesen befoghatjuk majd munkára az albérletben is amíg ott lakok/unk, csendes kis jószág :)  )

Pogácsát sütöttem. Íme az eredmény balra a képen. Egyrészt, mert alapból is volt rá igény, másrészt,mert volt juhtúró rogyásig. Nem olyan csodaszépek, de tessék figyelembe venni, hogy ezt úgy hoztam össze, hogy se sordrófa, se szaggató, se kenőtoll a tetejéhez, se gyúródeszka. Ahhoz képest nem néz ki rosszul. Meg finom lett, ezt megerősítették azok akik ettek belőle a főiskolán. (ja, és túlélték :)   )  A sodrófát sörösüveg helyettesítette, szaggatónak egy pici börge szolgált. a tetején a tojást egy kiskanállal helyeztem el, ez volt egyedül ergya meló az eszközök híján. A többi oké :)

Mára ennyi, délután lehetséges, hogy lesz egy bicajtúra, de ha nem akkor nem.

Végre süt a nap, kezd értelmes idő lenni, bár én hóval álmodtam... :)

Eddigi leghosszabb biciklitúrám Korondra vezetett, mely majdnem 30 km-re található Székelyudvarhelytől. Arról nevezetes, hogy a fazekasság a legfőbb vonzereje, mely mára már annyira kinőtte magát, hogy az egész falu egy nagy kirakodóvásár kvázi. A több napos esőzés után megelőlegeztem az időjárásnak, hogy biciklire alkalmas lesz. Szerencsém volt, mert csak este eredt meg. Az útról annyit, hogy Farkaslakáig egész korrekt, aztán cafrangosan emelkedni kezd szerpentineken át. Az utolsó 5 kilométer gyakorlatilag jutalomjáték, gurulás ezerrel, de már gondoltam, hogy ennek ára lesz hazafele... Az oldalsó kép a Korond patak völgyében készült. Itt gyakran állnak meg a népek szalonnát sütni, pihenni. Szóval odaúton minden oké volt, ahogy közeledtem a faluba, az út mentén arra lettem figyelmes, hogy tele van nárciszárusokkal. Némelyikük cigány, némelyik nem. Azért van érzékük a marketinghez, mert látják, hogy bicajjal vagyok, izzadok mint a ló, de azért "Vegyen má nárciszt! Vigye el!". Leleményesebbje csak ennyit kérdezett: "Adsz egy cigit, vagy egy cukorkát?". Alább korondi falukép látható:

Miután beértem a faluba körülnéztem, mivel tényleg csodaszép fazekastermékek vannak itt. Venni nem vettem, mert gondoltam jobb, ha majd kocsival leszek és akkor vásárolok be. Inkább vételeztem egy jó hideg sört, aztán találtam egy biciklis tanösvényt piros "C"  nehézségi fok jelzéssel. Gondoltam ez hasonló lehet a sípályák kódolásához, így nekivágtam. Útközben megtaláltam a helyi temetőt, melynek gyönyörű faragott kapuja van. (Inkább a faragás részletessége az ami érdekes, ezért böktem be ilyen képet.) Tekertem, mint az állat felfele a hegyen, aztán mikor láttam, hogy csupa sár még az egész, inkább visszafordultam. No meg a medveszarról nem is beszélve. Tovább rontotta volna matematikai túlélési esélyeimet Micivel szemben az a 3 alma ami a táskám mélyén lapult, hisz mackó testvérnek jó a szaglása. Azért ez a 4-5 kilométer hegymenet jól esett  (a nagy ló...t! :) ). Elindultam hazafelé, és hát ugye ami lefele oly csodás gurulás volt, az most elég nagy emelkedő... A forgalom intenzitása ezt még fokozta, hisz pünkösd hétvége van, csíksomlyói búcsú, tele minden magyar rendszámú kocsikkal. Apropó: nekem nem sikerült eljutnom, de annyira nem bánom,mert szar idő lett ott is a mise felénél.

Szóval hazafelé tartottam, amikor megpillantottam a hely tetején egy kis árus bódét. Benéztem, milyen tejtermékeket árulnak, és legnagyobb örömömre sikerült ordát venni! Hogy mi ez? Az orda egy másodlagos eljárással, tejsavóból készített  sajtféleség. Olyasmi mint a túró, a sajt, a tejszín és a tej ízvilágának valami érdekes kombója. Elmondani nem nagyon lehet, mert eléggé egyedülálló íze van. Bővebb infóért nézzétek meg itt a Wikipedián. Még Laci anyukája ajánlotta nekem, hogy ezt mindenképp próbáljam ki,mert fasza. Valóban. A képen látható. Olyasmi, mint a túró kinézetre, de nem. Itt palacsintába szokták pakolni. Nekem önmagában, minden nélkül is rohadtul ízlik! A másik, amit beszereztem, a juhtúró. Igaz ezt már próbáltam, de vóna igény egy jó túrós pogácsára, vagy kapros-túrós tésztára, vagy önmagában enni, mert jó.  Valamit majd készítek szerintem a héten ezekből. Szóval hazafele feltankoltam. Itt is történt egy mókás szituáció a nárciszos cigókkal: adott egy út, amin két irányba lehet haladni, semerre másfelé, ergo tök egyértelmű, hogy A-ba, vagy B-be mész. Megálltam inni egy picit, nem napon barnult kollega megkérdezi: "Eltévedtél? Mert cigiért segítek ám!". Na erre gondoltam nincs igény, és gurultam is gyorsan tovább. Farkaslaka után még szintén volt egy nagy emelkedő, de visszaérve Udvarhelyre örömmel nyugtáztam, hogy kb 60km-es túrámat teljesítettem. Ééés, az eső is megeredt. Már úgy hiányzott.... napocska!!!! Édes napocska!!!!!!!!!!!

Kép napja fáj a fejem. Szerintem köze van ehhez az időjárásnak is. A mai nap kulcsmondata egy kb 6 éves kislány szájából hangzott el itt a ház előtt a parkolóban a nap láttán:

"Napocska! Szia napocska! váááááháááááá!!! juhúú" Páraknak azért remélem beindult a fantáziája e szavak hallatán/olvasatán... :) (Lásd: VHK - Naptánc)

Hét elején voltam Csíkszeredában meló-ügyben. A városnézés az időre való tekintettel elmaradt. Viszont hazaúton felvettem egy, a szakadó esőben stoppoló bácsit. ÉRdemes tudni, hogy errefelé a stoppolás elfogadott, és kvázi hagyománya van. Gondoltam meglesz a napi jócselekedetem, meg hát amúgyis, miért ne segítsen az ember az embertársán... Mókás volt,mert a bácsi nagyon ízesen beszélt, itt-ott nem igazán értettem mit mond, de a lényeg, hogy mesélt arról, hogy erdőőr, és hogy a medvékkel vigyázni kell,mert ahogy a Székelyek alaptörvénye is kimondja, nem játék.

Ezenkívül más nemigen történik errefelé, talán annyi, hogy a Küküllő patak vízszinte megemelkedett, de nem fenyeget olyan kurva világ, mint ahogy a tévében látom Magyarországon van. Tegnap volt Kispál koncert, de nem mentem el, mer tnem voltam jól. Meg annyira igény sem volt. Holnapután csíksomlyói búcsú, remélem el tudok jutni.

Szóval 4-5 nap eső után kisütött a Napocska, az édes napocska!!! 

Ez egy pihent poszt lesz...

No kérem, múltkor elfelejtettem mesélni kedves ismerőseiről, akikkel először voltam kocsmázni még múlt héten, most pénteken meg Quimby koncerten. Ők Réka, Meli, Csabi, Golyó, és még páran, akiknek most nem jut eszembe a neve.  Szóval nagyon rendesek, és nagyon jókat mókázunk azon (is), hogy én ugyebár táposul beszélek. Sok szót  és kifejezést a mai napig nem értek, és volt, hogy a telefonban is mikor hallottam, hogy "Levente, akkor magának leszerokszolok párat és leteszem" akkor kamilláztam fél percig, hogy mégis mivan??? Aztán rájöttem, hogy az a fénymásolás. Van még jópár kifejezés: buletin, permisz, punga, stb. (mármint az stb az nem,mert azt mint tudjuk a satöbbi rövidítése :) hú de fárasztó vagyok.) Apropó... ajánlom figyelmetekbe az alábbit,  http://www.gugel.pontmost.com/ Szóval nekem eddig Rékát és Melit két kifejezéssel sikerült megfognom beszédemből, amit elsőre nem értettek: ez a sámli, vagy stoki és az ergya.

Nincs mese, nyelvünk gyönyörű, remélem sok új okosságot tanulok :)

Quimby, Vad Fruttik: Előbbit már hallottam élőben, kiváló volt most is, utóbbit még nem, de sokkal jobbak mint felvételen. Quimby szenzációs volt, minden számot lenyomtak, amit kell, Fruttiék meg szóltak a mutternak, hogy dobjon le szotyira pénzt. Koncert után találkoztam Lacival a főiskoláról, próbáltam csábítani egy sörre, de már haza készült, hiszen 3 napja hömbölgetik a biciklit, mióta ittvannak a tatabányai MÜTF-ösök.

Meli elültette a bogarat a fülemben, mivel azt mondta, hogy egyik nagykerben talán van Soproni. Ennek a héten szerintem a végére járok, mert hát azért valljuk be, oké, hogy vannak itt finom sörök, de igény az vóna a Sopronira :)

Ééés még valami: rájöttem arra, hogy ugyebár a "vastag" falak jól vezetik a hangot. Így ha a felső szomszéd zuhanyzik, akkor hallom. Na mármost, neki is központi a melegvíz, így ha kiengedi akkor nekem is van, nem kell 100 litert kifolyatni, mire felmelegszik. Ergo érvényesül az örök törvény: sprórolj a vízzel, zuhanyozz együtt a szomszéd lánnyal :) (remélem lányok laknak felettem :)  )

Vidám vasárnapot! :) Megyek,mert ficánkol a hús, meg kell sütni!

Érdekesség:  1992-ben 5 tehenet lőttek le autóból (ún. „drive-by”) Clay megyében, Missouriban!

Következő bicajtúrám az oroszhegyi kilátóhoz vezetett egy kedves ismerős tanácsára. Igen Csabi, ezt a falut rólad nevezték el... :) Elsőre gondoltam, hogy a 14 kilométer plusz 4 a kilátóhoz nem lesz vészes, aztán mikor szembesültem a szintvonalakkal, picit elszállt a lelkesedés, de annál inkább motivált, hogy csak azért is felmegyek! A kis piros pici karika jelöli az oldalsó képen a kilátót. És ez a kép akkor készült, amikor már azt hittem, hogy majdnem ott vagyok. Aztán nem! A 14 km Oroszhegyig végig kimondottan fostosan emelkedős, jó kis edzés! A faluba beérve útbaigazítást kértem a kilátó felé, itt ért a következp meglepetés, mivel a terep kezdett eldurvulni. Az még oké, hogy emelkedik, mint a rossebb! De amikor bevitt az erdőbe, szó szerint, akkor picit elkezdtem aggódni. No persze nem az erdő miatt, hisz szeretek kimenni az erdőbe, hanem mivel a lószar helyét kezdte átvenni a medveszar. Bizony.

Használati útmutató medvékhez: Jó tanács és hasznos infók ilyen vidéken túrázóknak: a medve terméke abban különbözik a lóétól, hogy nem bogyós alapú, tele van léggyel, és nem széna képezi a lényegi részét, hanem félig emésztett gyümölcsök, mivel a macik emésztése gyors! Miért fontos ez? Mert ahol van macikula, ott maci is van. (ki a fasz gondolta volna?! :)  ) Előre felkészítettek, hogy mire kell figyelni, ha jön mackó testvér, ezért énekeltem miközben szlalomoztam a kakahalmok közt. Hülyén hangzik, de állítólag ha a medve hallja és látja, hogy itt egy ember közeleg és zajt csap, akkor nem közelít. Egy dörmögést hallottam, de szerencsére semmi konkrét medvének látszó tárgy nem került a közelembe. A másik fontos dolog, hogy ne legyen nálad kaja, mert akkor csökkennek az esélyeid. Mondjuk vicces volt, hogy pont indulásom előtt pár nappal láttam a Discovery-n a Túlélés Törvényeit, és csodák csodájára pont Erdélyben hömbölgött a főhős, medvéktől menekülve :)

Vissza a lényeghez: Szóval elkezdett bitang módon emelkedni az út, amit traktorok és lovaskocsik tapostak ki. Itt már helyenként leszálltam és toltam, mert nem tudtam egyszerűen tekerni.  Aztán a megzavart légykolóniák is idegesítettek picit, de ahogy megláttam a kilátót végre, minden negatív érzésem elszállt. Nagyon szép helyen van, gyönyörű kilátással. Tövében idős Székely nénik és bácsik pálinkáztak a kb 30 fokban, mert az jó :)

Miután gyönyörködtem eleget a kilátásban, elindultam haza. Itt az volt az érdekes, hogy olyan szinten kellett egyfolytában fékeznem és vigyáznom, hogy el ne taknyoljak a köveken, hogy szinte jobban elfáradtam, mint felfelé. Felüdülés volt újra a betonra érni. Még a faluban magamhoz vettem egy izotóniás sört, aztán gurulás haza. Az emelkedés mértékéről elmond szerintem mindent, hogy 25 perc alatt hazaértem. Az odaút 2,5 óra volt. A kilátás:

Nagyon jó kis túra volt, ajánlom mindenkinek, bár egy kicsit olyan mint a beigli karácsonykor: a vége szar!

Kb 20 kilométernyire található Székelyudvarhelytől a zetelaki víztározó, ami nevével ellentétben nem Zetelakán van :) Sorrendben ahogy jönnek a települések: Fenyéd, Küküllőkeményfalva, Zetelaka, Zeteváralja, és csak Zeteváralja után jön a gát :) Már az odavezető út is szép, mivel kedves kis falvakon halad keresztül az ember. Egyetlen bibi talán, hogy hatalmas a por, szóval utána egy jó alapos arczuhany kell! Ami még szintén jó tanács az Erdélyben túrázóknak: minden faluban van egy csomó kisbolt. Ezekben kiválóan lehet szomjoltókat meg kaját venni. Nem szükséges kaját vinni magunkkal, minden faluban akad legalább 2-3 ilyen boltocska. Igaz, hogy picit drágábbak, de így sem vészes. Egy sör 2,75 Lei (210Ft). Maga a víztározó egy cefet nagy mesterséges gát mögött húzódik meg, tele pisztránggal. Fürödni is lehet benne nyáron. A fenti képek értelem szerűen a vizet mutatják, a következő pedig a gát másik oldalában  lévő völgyben megbúvó falut,

Zeteváralját. (Nem a gólyák, mert a gólyák gólyák, Zeteváralja pedig Zeteváralja... és a gólyák a réten bújtak meg a török gyerek elől:)   ) Magából az egykori Zete várából már nem sokat látni, az is valahol fennt hömbölög egyik hegyen Ami számomra érdekes volt, hogy óriási az erdőterület (több mint 100 hektár, és ez csak az itt található Kerekfenyő erdő). A levegő tiszta, mindenfelé virágok, röviden és tömören: kurva szép. A gátnál lesz július elején a Székely Félsziget nevű fesztivál, mire remélem ki tudok látogatni majd :)

Mikor elértem célomat gondoltam naivan, hogy hazafele jutalomjáték lesz,mert sok a lejtő... De a szembeszél közbeszólt.. :)   (Halló, itt Sam beszél. Itt meg hátszél fúj!)

Végül egy képecske legy szinte egyben lévő panzió-templomról:

Poénos momentum volt még, mikor egyszercsak elfogyott a jó minőségű út, és jöttek a kátyús részek, ahol több volt a kátyú, mint a nem kátyú. Itt történt meg a jó útviszonyoknak köszönhetően, hogy megelőztem egy Daciát biciklivel :) Jeeee!!!!

És sikerült leégnem egy pöttyet. Mármint a napocska által.

Megyek is vissza dolgozni. Hejj, hejj!

ÉÉÉÉééés:

BABI NÉNI A FÉSZBÚKON! KATT IDE!!! Tschőőőőőőő!

Jól indul a hétvége. Tegnap sikerült találkozni a főnökkel, kaptam melót dögivel, így a vasánap reggel az Excel függvények világában telt :)

Íme egy kép a nagyszobáról, valamint lejjebb a konyháról. Sikerült beszereznem elosztókat, miknek köszönhetően kiderült, hogy a TV tökéletesen működik. Van UPC, angolra állított menüvel értem is, hogy működik, vagy 200 csatorna, köztük pár magyar. De a kedvencem a Russia Today névre keresztelt adó lett, mivel már 2 órája közvetítik a világháború hősies szovjet győzelmének 65. évfordulója alkalmából rendezett felvonulást. Tankok, katonák, jó kis orosz akcentussal beszélő riporter tolmácsolja az eseményeket angol nyelven :) Ja, apropó szovjet: van ugye TV-m főbérlőm jóvoltából. Kapaszkodjatok: ruszki TV, színes (!), van távirányítója is (!!), éééés SCART csatlakozó (!!!!), viszont az európai antenna csatlakozó hiányzik róla, csak a kétpólusú ruszki szabvány található meg a hátán ( :)  ). Ez mondjuk nem mindenkinek olyan érdekes bizonyára, mint nekem, de a műszaki beállítottságúak velem örülnek.

Az idő amúgy kimondottan fos. Se nap, se hold, se eső, se szél. Így még esélyes, hogy történik biciklizés délután, de nem látom valószínűnek. 

Tények, érdekességek az új román lej-ről (RON):

• Ugyebár a papírpénzt nem tudod eltépni, mert műanyagból van. Na ezt jól megmondtam. Tegnap mégis sikerült egy szakadt 50 Lej-es bankjegyre akadnom, így gyorsan túl is adtam rajta a boltban.
• Tök jó, mert fürdőgatyában tárolva nyugodtan bemehetsz fürdeni, nem ázik meg, sőt, ha anya kimossa, az sem gond :)
• Aprópénze a Lejnek a Bani, csak ebből van fém csecsedli. Ez azért jó,mert könnyű a pénztárcád.

Egyenlőre ennyi, legyetek jók!

Székelyudvarhelytől néhány kilométerre található Szejkefürdő, mely 2 dologról nevezetes: Itt található egy borvízforrás, valamint Orbán Balázsnak, Székelyföld leírójának a síremléke, melyhez székelykapuk sora vezet fel. A kép biztosan sokaknak ismerős lehet. 

A borvízról azt kell tudni, hogy a másnapos gyomorra állítólag kiváló, viszont ízét szokni kell, mivel petróleumban gazdag, és "kissé büdöskés" :)

Ide vezetett második bicajozásom tegnap előtt.

Szállás, kalandok: Első este elég szarul aludtam,mivel szokni kell még az új helyet, viszont reggel élmény volt arra kelni, hogy egy papóka próbált a Daciaba életet lehellni ízes káromkodás közben, reggel fél 7-kor (helyi idő szerint, tehát otthon fél 6!, és még én sem álltam át teljesen) :)  Sikerült egy kiváló pörköltet is összedobnom, valamint izomból lefejelni a polc sarkát, ami indokolatlanul rossz helyen van. :)  Szóval most még nem merem a mimikai izmaimat használni, különös tekintettel a homlokom jobb részére, mivel felszakad a seb! ("És megint csak felszakadnak régi sebeink."). A melegvíz definíció alatt érdekes magyarázat rejlik ebben a panelben, mivel a csap megnyitását követő kb. 3 perc után kezd a hidegvíz melegedni, ám, a langyosnál nem lép tovább. Szóval frankó lesz ez nyáron, de most komolyan!

Otthoni kispajtások: jól nyomjátok meg a hétvégét, az ökörsütésen helyettem is igyatok meg egy sört - bár ismerve benneteket mostanra már E.T.-hez hasonlóan már szálltok a kis bicikliteken - s holnap O.CS. hátsójába rúgjatok jó nagyot ivadékok, mert "a végét meg kell nyomni!"

Hát igen, alapvető különbség Franciaország és Erdély közt, hogy amíg ott 5 hónap alatt nem sikerült előfizetni netre, addig itt 2 nap alatt lett mobilinternetem. Mondjuk ebben van egy nagy adag véletlen is, de nem az a lényeg. Úgy sikerült egy USB-s mobilnetet szerezni, hogy egyik hallgató csaj épp hírdette, hogy szívesen bérbeadná fél évre a mobilnetjét, mert összetolták a biciklit a férjével, és most nem kell neki, de még 6-7 hónap van a szerződésből. Szóval ezt pont nekem találták ki!

Szállás: nézegettem az újságokat, 2-3 hírdetésre rá is telefonáltam, végül egyik nagyon szimpatikus lett, mert 5 perc a városközponttól és bútorozott garzon. Aztán elmentem megnézni, és kiderült, hogy ez nekem tökéletes, Az áralkunál a két szép szememért elengedett a néni 20 eurót, így havi 80-ért élvezhetem a nagy diófabútorok és a lassan feltelő WC tartály varázsát. Szerintem ennyiért korrekt! Parkolási lehetőség is van, mivel ez egy lakótelep-szerűség. Mondjuk Udvarhelyen mindenhol ingyen lehet parkolni :) De a lényeg, hogy ez a célnak meg fog felelni. Van egy kis konyha, egy wc-zuhanyzó kombó, meg egy nagyszoba óriási akasztósszekrénnyel 2 ággyal, meg íróasztallal. Szóval lehet jönni hömbölögni, elfértek kispajtások! (képek később, mivel még Laciéknál vagyok)

Voltam bicajozni, azt legközelebb mesélem el!

Csőőő Babninéni! Auf wiedersehen Tante Babi! Pipe Babi aunt!